36. A meghívás

Miután Billyvel megbeszéltük a részleteket, beleegyezését követően az estét már otthon, nálam töltöttük. Az ágyamban heverő Jake mosolygó pillantásától kísérve csináltam helyet a szekrényemben, hogy a néhány elhozott holmiját az enyém mellé rendezzem. Furcsa érzés töltött el, hiszen azelőtt sosem kerültem ilyen közel senkihez, de bizakodva néztem az együtt töltött napok elébe. Jake sokat változott az utóbbi időben, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, amit annak tudtam be, hogy rendeződött a kapcsolatunk, ezért nem láttam okát a súrlódások miatti aggodalomnak. Úgy éreztem, a balesete még inkább elmélyítette a közöttünk lévő viszonyt: szilárdabbá kovácsolta az iránta érzett szerelmemet.

- Min gondolkodsz? – kérdezte aggodalmasan, amikor megfordultam. – Úgy érzed elhamarkodott döntés volt?

- Nem, épp ellenkezőleg – feleltem őszintén, mosollyal az ajkamon, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. – Elmegyek lezuhanyozni – vettem ki egy tiszta törölközőt a többi közül.

- Az nekem sem ártana – húzta el a száját fancsali képet vágva. – Mi lenne, ha együtt fürödnénk? – csillant fel a szeme a pajzán gondolattól.

- Egy napot kibírsz, holnapig még múmia maradsz – nevettem el magam gonoszul, miközben a fürdőszoba felé tartottam.

- Jól van, ezt még visszakapod – hallottam morgolódását immár az ajtó túloldaláról.

Készülődésem elhúzódott, mert hirtelen ötlettel a hajamat is megmostam, ezért mire az éjszakára kiválasztott lenge pizsamában visszatértem, Jacob már egyenletesen szuszogott az ágyamban. A lámpát lekapcsolva óvatosan felhajtottam a takarót, hogy bebújva alá a békésen alvó fiú mellé csússzak, s derekát karommal átölelve merüljek én is a pihentető álomba.

Másnap a fürdőből kiszűrődő vízcsobogásra ébredtem, majd amikor félig lecsukott pilláim alól észrevettem a háló padlóján heverő kötéshalmazt, megcsóváltam a fejem. Jellemző Jake-re, képtelen lett volna legalább addig türelemmel lenni, amíg magamhoz térek. A félig nyitott ablakon csípős hideg áramlott a szobába, mire fázósan fészkeltem magam a meleget adó paplan alá. Úgy látszott, hálótársam jó hatással volt rám, mert hosszú idő óta először aludtam végig zavartalanul az éjszakát. Az öntudatlan pihenés jóleső nyugalmát felidézve lehunytam a szemem, hogy egy percre még visszasüllyedjek a fantázia csendes világába.

- Ébresztő hétalvó! – eszméltem fel Jake hangjára, aki egy tálcával a kezében ült mellettem az ágyon. – Hoztam neked reggelit, de sürgősen be kell vásárolnunk, mert tartós kenyéren, vajon, meg némi dzsemen kívül nem sok ehetőt találtam. Éppen ezért be kell érned vajas pirítóssal és teával – vigyorgott rám ölembe helyezve a tálcát.

- Tökéletes lesz – mosolyogtam rá a kedves gesztustól meglepetten. Amikor megkenve a pirítóst megéreztem az első falat ízét a számban, tekintetem elhomályosult a gondolattól, hogy talán mindezt meg sem érdemeltem.

- Mi a baj? Túlsütöttem a kenyeret? – kérdezte aggodalmasan fürkészve arcomat.

- Nem, dehogy, csak még senkitől sem kaptam reggelit az ágyamba – nyeltem egy nagyot elérzékenyülten.

- Ha szeretnéd, minden nap ágyba hozom – simogatta meg a hajamat, majd vigyorogva hozzáfűzte – Csak ebédet ne kérj tőlem, ha gyomorrontás nélkül akarod megúszni.

- Azt elvállalom, ahogy a vacsorát is – nevettem el magam, elképzelve közben a kötényben ügyködő Jacobot a konyhában. – Nem szeretném, ha iskola után arra térnék haza, hogy leégett az otthonunk.

- Hé, azért annyira béna nem vagyok! – röhögött fel ő is. – Megfőzök, ha kell, de garantáltan ehetetlen lesz, ezért ha nem akarod, hogy rövid időn belül mindketten a kórházban végezzük, neked kell kézbe venned a dolgot. Viszont cserébe kicserélem a villanykörtét, vagy megszerelem az eldugult lefolyót – jelentette ki önelégülten kihúzva magát.

- Remek üzlet, benne vagyok – kacarásztam viccelődésén, majd befejezve a reggelit, az éjjeliszekrényre helyeztem a tálcát. – Nincs kedved még egy kicsit lustálkodni? – libbentettem meg a takarót kacér pillantással.

Immár elkomolyodva hajolt felém, hogy a beteljesülésre váró vágytól terhes, izzó csókját ajkaimra nyomja. Karomat a nyaka köré fonva merültem el egymás ízlelésében, miközben Jake a párnára döntve fölém helyezkedett. A következő pillanatban fájdalmasan felszisszent, mire ijedten bontakoztam ki az ölelésből.

- Azt hiszem ez egy kicsit korai volt – hanyatlott mellém az ágyra.

- Hívom Carlisle-t – pattantam fel, aggodalmasan nyúlva a telefonért.

- Nem kell, semmi baj, csak úgy tűnik, a csontjaim még nem bírják el a súlyomat – tiltakozott a hívást megakasztva.

- Ne haragudj – suttogtam bűnbánóan, miközben mellé bújtan.

- Ezért ne kérj bocsánatot, imádom benned, hogy ilyen tüzes vagy – vigyorgott kajánul.

- Csak ezt szereted bennem? – könyököltem fel, hogy kiolvassam szeméből a választ.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? – komorodott el a feltételezéstől sértetten. – Emlékeztetlek rá, hogy nem én sürgettem eddig sem az együttléteinket, tehát ha azt gondolod, hogy pusztán ez az, ami miatt veled vagyok, rossz nyomon jársz. Ne keverj össze Paullal!

- Miből gondolod, hogy Paul csak a testemet akarja? – kérdeztem vissza összeszűkült szemekkel. A férfi nevének említésére akaratlanul is összerándultam.

- Ne veszekedjünk! Nem akarok minden apróságon hadakozni veled – hagyta figyelmen kívül a kérdést, miközben hátat fordítva nekem kiült az ágy szélére.

- Ne haragudj – térdeltem fel mögé, majd átkarolva a nyakát, engesztelő csókot nyomtam a nyakára.

- Mindenedet szeretem, még a heves természetedet is, ami miatt néha meggondolatlan dolgokat teszel – fordult felém megsimogatva az arcomat. – Így szerettem beléd, és nem akarlak megváltoztatni semmiben.

Őszinte szavaitól még inkább elöntött a bűntudat, ezért az ölébe mászva immár teljes testemmel hozzásimulva öleltem magamhoz, hogy érezze, vallomása mélyen megindított.

Később, miután Jake-et átvittem Billyhez, elmentem bevásárolni mindkét helyre. Újdonsült lakótársam felajánlotta, hogy velem tart, de nem akartam az unalmas időtöltéssel terhelni, ezért miután alaposan kifaggattam milyen ételeket nem hajlandó megenni, immár céltudatosan keresgéltem a polcok között. Néhány különlegességtől eltekintve melyekért rajongtam, hasonló volt az ízlésünk, ezért nem okozott gondot figyelembe venni kívánságait, ami nagyban megkönnyítette a kezdeti alkalmazkodás fázisát. Úgy látszott, nem lesz nehéz hozzászokni ahhoz, hogy immár mindkettőnk igényeit figyelembe véve kell kialakítanom az életemet. A kezdeti aggodalmat a lelkesedés váltotta fel, jóleső bizsergéssel töltött el az elképzelés, hogy nap, mint nap lesz kit hazavárni, nem lesz több magányosan töltött éjszaka. A sor végén gondolataimba merülve fordultam át a következőbe, majdnem beleütközve az álmodozva szemlélődő Bellába.

- Bocs – fékeztem le még épp időben a kocsit. Sietősen indultam volna tovább, ám rövid tétovázást követően megállított.

- Carlisle átadta az üzeneted. Megértem az érzéseidet, talán én is így reagáltam volna. Éppen ezért szeretném, ha eljönnél te is a pénteki bulira, amit Alice szervez mintegy köszönetképp a farkasok segítségéért.

A meghívástól meglepetten fordultam vissza, majd egy röpke töprengés követően még mindig tétovázva válaszoltam.

- Nem haragszom már rád, de nem hiszem, hogy elmegyek. Jake természetesen ott lesz, ha van hozzá kedve.

- Nélküled nem fog eljönni – rázta meg a fejét csalódottan. – Ezt bármibe lefogadom. Ha Jacob nem jön, akkor valószínűleg a falka többi tagja is távol marad majd. Így semmi értelme az egésznek.

- Ha egyedül nem hajlandó elfogadni a meghívást, el fogok menni, ne bukjon miattam a buli. Oké? – egyeztem bele kelletlenül, mire immár derűlátó hangulatban bólintott.

- Rendben, akkor várlak titeket pénteken.

Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, mert bár imádtam táncolni, baljós előérzeteim voltak a bulival kapcsolatban. Nem tudtam volna megmagyarázni miért gyanítottam azt, hogy nem lesz felhőtlen a szórakozás, de minden sejtem ódzkodott tőle. Miután kifizettem a felhalmozott élelmiszert, La Pushba indultam, hogy összedobjak egy késői ebédet a fiúknak. Jacob olyan kitörő örömmel üdvözölt, mintha nem csak néhány órája váltunk volna egy egymástól. Fia boldogságának látványától Billy arca is felragyogott. Az ebéd kellemes csevejjel telt, úgy tűnt, az öreg cseppet sem neheztelt ránk, amiért ezentúl többet lesz egyedül. Billy régi történetekkel szórakoztatott, miközben gyakran kaptam azon, hogy fürkésző tekintettel pásztázza mindkettőnk arcát, de végül elégedett fényekkel a szemében kezdett bele egy-egy újabb emlék felelevenítésébe. Éreztem a belőle áradó elfogadást, mellyel szavak nélkül is tudatta velem, hogy immár feltétel nélkül bízza rám a fiát. Kedveltem az öreget, aki bár szabadon, túláradó érzelmektől mentesen nevelte fel Jake-et, tudtam, hogy az életénél is jobban szereti, ezért beleegyezésétől egy pillanatra párás lett a tekintetem. Ebéd után Jacob Samhez készült, ezért én is búcsúzkodni kezdtem. Billytől elköszönve megszorítottam a kezét, jelezve, hogy tudom mi játszódott le benne. Olvasva gondolataimban bólintott, majd futólag végigsimítva karomon utamra bocsátott.

Hazaérkezve eszembe jutott a reggeli kellemetlen beszélgetés, ezért egy perc tétovázás után úgy döntöttem, felhívom apámat.

- Szia, Apa! – szólaltam meg bizonytalanul, amikor felvette a telefont. – Csak szerettem volna megköszönni, amiért elsimítottad azt a botrányos ügyet Patrickkel.

- Kénytelen voltam, de nincs ínyemre a dolog. Az Isten szerelmére, Claire, mi ütött a barátodba? Muszáj volt épp Brightmore fiát inzultálnia? – áradtak belőle a bosszús szavak, majd mielőtt szóhoz juthattam volna, aggodalmasan folytatta - Veled is képtelen fékezni az indulatait? Ugye nem bántalmaz téged? Ez a férfi nem hozzád való.

- Apa – kezdtem bele feszülten a magyarázatba – nem ő tehet róla. Patrick a régi ügyet is felemlegetve sértegetni kezdett, ezért lett Paul dühös. Ám ekkor még fékezte magát, akkor szakadt el nála a cérna, amikor Patrick gusztustalan ajánlatot téve hozzám akart érni. Paul csak engem védett, és még soha nem bántott.

- Sajnálom, kislányom. Fogalmam sem volt arról, hogy megjelenik, nem volt rajta a vendégek listáján – lágyult el a hangja, majd dühösen felcsattant – Az a szemét! Kár, hogy csak a csuklóját törte el a barátod, átrendezhette volna azt az önelégült képét is.

Meglepetten meredtem magam elé, mintha nem is apámat hallottam volna, azután kitört belőlem a kuncogás.

- Apa, mióta vagy ilyen harcias? Ez a viselkedés igazán nem illendő egy úriemberhez.

- Nem tűröm, hogy a lányomat molesztálják! Ha tudtam volna, hogyan végződik ez a kapcsolat, én magam töröm be az orrát, amikor először bemutattad! – kiáltott fel dühösen, azután zavart csend támadt. – Túl kemény voltam a barátoddal, kérj tőle elnézést a nevemben – szólalt meg végül.

Tudtam milyen nehezére esik ez, mert apám az a fajta férfi volt, aki ritkán látta be a hibáját, és még ritkábban kért emiatt bocsánatot. Épp ezért gesztusa megdöbbentett, és most értettem csak meg igazán, mélyen belül mennyire szerethet, ha egy hirtelen fordulattal még erre is képes miattam. Mielőtt elbúcsúztam tőle, párássá vált szemekkel biztosítottam róla, hogy át fogom adni az üzenetet.

Jake érkezéséig a hamarosan kezdődő órákra készülve ütöttem el az időt, azután a leveleimet is megnéztem, melyek között érkezett egy anyámtól, az esküvői partiról készült fényképekkel. A néhány Paullal közös fotót nézegetve összeszorult a szívem, amikor eszembe jutottak az együtt töltött vidám percek, majd felrémlett a konfliktust követő csók emléke is, amibe bűntudatosan borzongtam bele. Gépemre mentve a képeket írtam egy néhány soros választ, azután órámra tekintve aggodalmasan húztam össze a szemöldökömet. Időközben besötétedett, ám Jake még mindig nem érkezett haza, ezért aggódni kezdtem. Hagyd ezt abba! Nagy fiú, tud magára vigyázni. – dorgáltam meg magam a nyilvánvalóan felesleges nyugtalankodás miatt, és mintha csak szavaimat igazolná, meghallottam közeledő motorját.

- Kicsit elment az idő a srácokkal, aztán még hazaugrottam apámhoz – magyarázkodott bűnbánóan, amikor belépett a házba.

- Jake, nem tartozol nekem beszámolóval – mosolyogtam rá a konyhából egy bögre tejet kortyolgatva. – Akkor jössz-mész, amikor csak akarsz.

- Azért én tudni szeretném, hogy te éppen merre jársz, ha épp nem vagyunk együtt – nyomott egy puszit az arcomra, majd lapos pillantást vetve rám, folytatta – Ezek szerint nem is aggódtál, hol vagyok ilyen sokáig?

- Eszembe sem jutott – kacsintottam rá hamiskásan, de mikor láttam a szavaim nyomán átsuhanó felhőt az arcán, a kezemben tartott poharat letéve átkaroltam a nyakát. – Valójában akkor kezdtem el nyugtalankodni, mielőtt megérkeztél – suttogtam a fülébe, mire immár elégedetten szorított magához.

- Képzeld, Cullenék bulit rendeznek a tiszteletünkre – bontakozott ki az ölelésből, izgatottan várva a reakciómat.

- Igen, tudom, összefutottam ma Bellával vásárlás közben. Biztosan jó lesz egy kicsit kikapcsolódnod a fiúkkal – feleltem utalva rá, hogy én nem szándékozom velük tartani.

- Tehát te nem akarsz jönni – húzta össze a szemöldökét, értve a célzást. – Nélküled én sem megyek – jelentette ki határozottan.

- Nem vagyunk összenőve. Nekem nincs hozzá kedvem, de te menj csak nyugodtan, és érezd jól magad – próbáltam rábeszélni, de erőfeszítésem hatástalan maradt.

- Értsd meg, nem fogok nélküled elmenni. Egyébként sem rajongok a bulikért, viszont még együtt sosem voltunk, kipróbálnám milyen – próbált rávenni a közös programra.

- A fiúk benne lennének? – kérdeztem még mindig hezitálva. – Ki jönne?

- Leah és Paul kivételével mindenki. Jared Kimet is hozná, Sam és Emily még gondolkodnak, de szerintem Em nem fogja tudni rávenni a főnököt, pedig néha neki sem ártana lazítani – vigyorgott gonoszul.

A hírtől, hogy Paul nem lesz ott megkönnyebbültem, ezért immár szabadabban egyeztem bele, hogy én is vele tartok, amit hálásan fogadott. Vacsora után leültünk a nappaliba, ám engem nem kötött le a sportműsor, amibe Jake belemerült, ezért lefekvéshez készülődve a fürdőbe indultam. Azonban alig néhány perce folyattam magamra a langyos cseppeket, amikor nyílt az ajtó, hogy a következő pillanatban Jake csatlakozzon hozzám a zuhany alatt.

- Ezt már régóta ki szerettem volna próbálni – vette ki a kezemből a puha szivacsot, majd rácsorgatva a tusfürdőt, gyengéden a bőrömre simította.

Tiltakozás nélkül tűrtem, hogy másodszorra is megtisztítsa felsőtestemet, habtengert alkotva mellkasom dombjaira. Fájdalmasan bizseregve vártam, hogy végre ajkai az enyémekre tapadjanak, de ehelyett megfordított, és a habos érintés immár a hátamon siklott. Légzésem egyre szaggatottabbá vált, majd mikor végre félre dobva a szivacsot hátulról hozzám simulva éreztette vágyát, felnyögtem.

- Megpróbáljuk még egyszer? – súgta a fülembe rekedt hangon, mire válaszul fejemet felé fordítva érzékien megcsókoltam. A zuhanykabin edzett üvege hamarosan már nem a víz felszálló párájától vált ködössé, hanem a köztünk feltámadó szenvedély festett rá áthatolhatatlan fátylat.

~¤~

A péntek esti buliig hátralévő napok gyorsan elrepültek, egyre izgatottabban vártam a közös szórakozást Jacobbal. Mielőtt készülődni kezdtünk, lelkesen csillogó szemekkel nyomtam kezébe az ajándékzacskót, amit tegnap óta dugdostam a szekrény egy rejtett zugában.

- Mi ez? – vette át elképedve.

- Egy kis meglepetés. Szeretném, ha ezt vennéd fel, remélem eltaláltam a méreted – feleltem feszülten várva reakcióját. Nem egészen olyan volt, mint amit szerettem volna, de a környéken fellelhető szűkös választékhoz kellett alkalmazkodnom

- Claire, van nekem saját ruhám – ráncolta össze a homlokát, de közben előhúzta a zacskó tartalmát.

- Most már ez is a tiéd. Legalább próbált fel! – kértem csalódottan látva tétovázását, de végre a fejét ingatva elkezdte felhúzni a füstös szürke farmert. Amikor begombolta, elégedetten sóhajtottam fel. - Fordulj meg! – utasítottam, mire feszengve hátat fordított.

A nadrág rafinált szabása elképesztően jól állt neki, a megfelelő helyen sokat sejtetően tapadt izmos fenekére, kihangsúlyozva annak tökéletes formáját. Amikor belebújt a feszes fekete felsőbe, melynek mellrészét és bal ujját diszkrétebb, de hátát feltűnő fehér-ezüstszürke minta díszítette, látva, hogy szinte második bőrként tapad kidolgozott izmaira, elégedetten csettintettem a nyelvemmel.

- Nézd meg magad! – nyitottam ki neki a szekrényajtót, hogy megcsodálhassa új külsejét a belső oldalra rögzített hatalmas tükörben.

- Nem is rossz – pislantott bele, majd mikor félig elfordulva rálátása nyílt hátsófertályára is, szörnyülködve morrant egyet. – Remélem, tudod, ha meglátnak ebben a srácok, életem végéig a hátsómon fognak gúnyolódni.

- Ennyit megér az, hogy ma este te leszel a legdögösebb pasi a buliban – vigyorogtam grimaszán, amire lesújtó pillantással válaszolt. – Jake, hadd lássák Cullenék, hogy nem csak nekik van ízlésük – kacsintottam rá, és erre már beleegyezően sóhajtott fel.

- Nyomás öltözni, mert vége lesz, mire odaérünk – paskolt a fenekemre.

Én magam szintén feketébe öltöztem: egy szűk csípőfarmerre, és egy érdekes hatású anyagból készült rövid állású ingblúzra esett a választásom, mely láttatni engedett feszes hasamból egy széles csíkot. Felül néhány gombot kihívóan szabadon hagytam, majd felcsatolva egy ezüstösen csillogó fémövet, az öltözködéssel készen is voltam.

- Na? Megfelel? – fordultam körbe Jake előtt, erre ujját a nadrág derekába csúsztatva magához rántott.

- Ne maradjunk inkább itthon? – lehelte a nyakamba vágyakozón, mire nevetve eltoltam magamtól.

- Erre később is ráérünk, ma este táncolni akarok veled – kacsintottam rá az öltözőasztalhoz igyekezve, hogy elvégezzem a sminkemen az utolsó simításokat.

- Rúzs nem kell, úgysem marad rajtad sokáig – jegyezte meg Jake kárörvendően, ezért ajkamtól elemelve a szájfényt, jól láthatóan a fejem fölé tartottam. – Helyes! – reagált a látottakra, azután kifelé tessékelt.

- Te vezetsz – dobtam felé a kulcsot az autónál, amit oda sem nézve, reflexből elkapott.

Mintha összebeszéltünk volna a többiekkel, a falkatagok mindannyian velünk egy időben érkeztek, sokatmondó pillantásokat vetve Jake-re.

- Egy hangot sem akarok hallani – mordult fel vészjóslóan, így mellőzték a megjegyzéseket.

Döbbenten észrevételeztem, hogy mindannyian feketébe öltöztek, ezért úgy nézett ki kis csoportunk, mintha valami különös szekta tagjai alkotnák, ezáltal jelezve összetartozásukat. A házból hangos zene szűrődött ki, ám ennek ellenére az ajtó épp akkor tárult fel, amikor odaértünk.

- Hallottam, hogy megérkeztetek – nyitott ajtót Alice mosolyogva, majd hozzám hajolva a fülembe súgta: - Örülök, hogy végül eljöttél.

Miközben üdvözöltük az ismerős embereket, elképedve néztem körül a díszleten, elismeréssel adózva Alice ízlésének. A ház egy menő new yorki klub látszatát keltette, ami önmagában megadta az alaphangulatot. Alice nem hazudtolta meg önmagát – ha arra számítottam, hogy szűk körű buli lesz, hát tévedtem, mert mindenhol az iskolából ismerős arcok tolongtak, vegyülve a Cullen család tagjaival.

- Nahát, Jake, milyen jól nézel ki! – hallottam meg váratlanul Bella hangját a hátam mögött. – Te is, Claire – tette hozzá udvariasan mikor megfordultam, de szemét szinte le sem vette közben Jacobról.

- Köszi – fogadtam a kétes bókot, de ruháján végigpillantva képtelen voltam azt hazug módon viszonozni. A szürke árnyalataiban játszó, lezserül unalmas öltözékében úgy nézett ki, mintha csak egy kirándulásra indulna.

- Megkeresem Edwardot – mondta zavartan kapva észbe, hogy még mindig a partneremet mustrálja, azután eltűnt a tömegben.

- Ennek meg mi baja volt? – nézett rám meghökkenten Jake.

- Tetszettél neki, nem vetted észre? – böktem oldalba, mire a szemeit forgatva fanyalgó mosolyt küldött felém.

- Egy kis hangulatfokozó? – nyomott a kezembe egy long drinknek látszó valamit Emmett.

- Mi van benne? – szagoltam a pohárba, de nem tudtam megkülönböztetni az illatokat.

- Semmi olyasmi, amit ne nyalhatnál be – kacsintott rám kajánul vigyorogva. Miután belekóstolva felismertem a Long Island koktél ismerős ízeit, megnyugodva kortyoltam nagyobbat. – Hogy stílusos legyek – fűzte hozzá Emmett, amikor látta átsuhanni a felismerést az arcomon. Rejtett utalás volt ez otthonomra, melynek neve megegyezett az italéval.

- Rafinált húzás – vigyorogtam rá vissza, azután Jake felé nyújtottam a poharat, de csak a fejét rázta válaszul.

- Ember, most veszem észre mennyire kikupálódtál. Jól áll neked, hogy az asszony öltöztet – húzta Emmett Jacobot, beletrafálva az igazságba.

- Ne kötekedj, ha nem akarsz pórul járni – mordult rá vissza vészjóslóan az érintett, ezért tartva a kirobbanó szócsatától, karon ragadva magammal húztam.

- Táncolj velem! – kértem a zene ütemére kacéran ringatva csípőmet.

- Figyelmeztetlek, nem mozgok valami otthonosan a funky és R’n’B világában – mondta aggodalmas képpel magához vonva.

- Várj meg itt! – bontakoztam ki az ölelésből, hogy az épp elsuhanó Alice után eredjek. Halkan a fülébe súgtam kívánságomat, mire arcán huncut mosollyal bólintott. Jacobhoz visszaérve megvártam, amíg a hangulatért felelős srác kicseréli a cd-t, s amikor felcsendült Donell Jones érzelmes dala, a nyaka köré fonva karjaimat hozzásimultam.

- Lassúzni mindenki tud, te is belejössz, csak engedd el magad, és hagyd, hogy a zene magával ragadjon – ígértem a fülébe súgva.

- Hát jó, próbáljuk meg – sóhajtott fel beletörődve az elkerülhetetlenbe, ám a kezdeti ügyetlen lépések után elégedetten észrevételeztem, hogy végre ráhangolódott. Az érzéki zene megtette hatását, derekamat átkarolva egyre szorosabban préselődött hozzám, miközben összekapcsolódó tekintetünkben a tűz szerelmes vágyakozással égett. Jobb kezét felemelve félresimította hajamat, hogy lehajtva fejét forró csókot leheljen bőrömre. Lehunyt szemmel élveztem a zsigerig hatoló, borzongatóan édes dallamot, majd hátat fordítva Jake-nek, karjait magam előtt átkulcsolva simultam bele újra ölelésébe. A táncoló párok arcán ugyanez az átszellemültség tükröződött, a terem levegőjének minden apró atomja szerelmesen vibrált körülöttünk.

- Ugye tudod, hogy megőrülök érted? – dörmögte Jake a fülembe, mire válaszul újra megfordultam, hogy izmos testéhez tapadva szememben leplezetlen sóvárgással dúdoljam a fekete énekessel együtt a dal szövegét. - Ha nem állunk le, nem fogom tudni megfékezni magam – nyögte a nyakamba, és szavát igazolva éreztem a medencémnek feszülő forró vágyát.

- Nem szégyelled magad, műsort csinálnál a gyanútlan szüzeknek? – incselkedtem vele, miközben kezemet a tarkójára csúsztatva egészen puhán, ingerkedőn simítottam végig ajkammal az övét. - "Szeretkezni akarok veled, Baby" – dúdoltam ismét a fülébe a szöveget.

- Szégyentelen nőszemély – hördült fel a fenekembe markolva. A zene közben elhalkult, de dübörögve száguldozó vérünk nem akart csillapodni, elvarázsoltan öleltük egymást továbbra is. – Gyere, nézzük meg a srácokat – eszmélt fel végre Jacob, hogy derekamat egy percre sem engedve el a falkatársak felé húzzon.

Ahogy átvágtunk a kisebbfajta tömegen, érzékelve a középiskolából meghívott lányok arcán leplezetlenül tükröződő sóvárgást, elégedett mosollyal simultam még jobban hozzá, jelezve, hogy ez a fickó bizony az enyém.

- Haver, nem is tudtam, hogy ilyen táncos lábú vagy – verte hátba Embry, amikor odaértünk a különcködő kis csapathoz.

- Irigykedsz, mi? – villantotta rá fogait Jake önelégülten.

- Ha nem láttam volna, hogyan bámulnak a csajok Claire-rel az élen, ezért most kiröhögnélek, de így… - ingatta a fejét elképedve.

- Miért nem mentek egy kicsit táncolni ti is? – noszogattam őket mosolyogva. – Annyi szabad lány van, akik epekedve várják az izmos fiúkat. Jared, neked ráadásul még partnered is van – néztem össze Kimmel cinkosan.

A következő pillanatban megfagyott körülöttem a levegő, az imént még jókedvűen nevetgélő srácok arca döbbenetet tükrözve fordult egy irányba. Amikor hátrafordulva megláttam a nyitott ajtóban álló férfit, az én ajkamról is lehervadt a mosoly.