Hazafelé Jake furcsa viselkedésén töprengtem, és úgy tűnt, a történtek a többieket is felzaklatták, mert mindenki magába mélyedve, csendesen ücsörgött a kocsiban. Néha elkaptam, ahogy Edward lopva felém pillant a tükörben, azután Adam arcát fürkészi. Az érintett meglepően jól viselte az affért, Jake távozása után igyekezett elűzni zavartságomat, és ugyanolyan kedvesen viselkedett, mint azelőtt. Azonban bármennyire is próbáltam feloldódni, az incidens rányomta bélyegét az est hátralévő részére.
- Kicsit magatokra hagyunk titeket, amíg hazaviszem Bellát – állt meg Edward az otthonom előtt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál – fordultam felé, mielőtt kiszálltam. Adam elkísért az ajtóig, majd néhány perces zavart csend következett.
- Köszönöm ezt a szép estét – törte meg végül.
- Sajnálom, hogy nem volt felhőtlen – feleltem szemlesütve.
- Nem a te hibád – válaszolta halkan, miközben felém lépett, és ujjbegyével épphogy csak érintve bőrömet, végigsimított az arcomon. – Claire… – suttogta várakozásteljesen, mire végre felnéztem rá. Sápadtan jóképű arca lassan közeledett az enyémhez, hűvös leheletét már az ajkamon éreztem, amikor váratlanul felcsattant mellettünk egy hang.
- Nem akarja, hogy megcsókold!
Adam mozdulata félbeszakadt, azután villámgyorsan hátraugrott, és fenyegetőn rámordult az érkezőre.
- Azt majd ő fogja velem közölni, és nem te!
- Gondolod akkor is engedné, hogy megcsókold, ha tudná mi vagy valójában? – acsargott a hang tulajdonosa.
- Semmivel sem vagyok rosszabb nálad, kutya! – vágott vissza Adam fenyegetően felhúzott fogínnyel.
- Jake, mi ez az egész? – sápítoztam az elém táruló látványtól.
- Menj be a házba, Claire – parancsolt rám Adam, mire megráztam a fejem.
- Tudni akarom, mi folyik itt! – Nem kaptam választ, csak a torkukból feltörő állatias hörgések hallatszottak, miközben ugrásra készen méregették egymást.
- Ideje indulnunk – lépett elő a semmiből Edward, és Adam vállára téve a kezét, megnyugtató hangon mormolt neki valamit, azután Jake felé fordult. – Jobb, ha most te is elmész.
Jacob dühösen felmordult, de úgy tűnt belátta, hogy Edwardnak igaza van, így egy perc habozás után bevetette magát a bokrok közé. A fiú távozásával Adam feszültsége lassan enyhülni látszott, ezért immár nyugodt arcvonásokkal fordult felém.
- Jó éjszakát, Claire! – köszönt el, azután beültek az ezüstszínű Volvóba, és elhajtottak.
Teljesen összezavarodva csuktam be magam után az ajtót, majd lehunyt szemmel nekidőltem, amíg újra szabályosan tudtam lélegezni. Valami nem volt rendben körülöttem itt Forksban, és ez bár egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, képtelen voltam rájönni az igazságra. Az Adamtől kapott láncot kikapcsoltam, és a kis előszobai komódra tettem, hogy az első adandó alkalommal vissza tudjam neki adni, azután elindultam felfelé. A hálószobámba érve ruhámból lassan kibújva épp a hajtűket kezdtem el kihúzkodni, amikor az ablak felől halk neszezést hallottam. A következő pillanatban Jake ugrott be lendületesen a nyitott ablakon, arra sem hagyva időt, hogy magam elé kapjak valamit.
- Ez már azért több a soknál! – kiáltottam fel ingerülten.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – vonta meg a vállát -, de muszáj beszélnünk.
- Nem ért volna rá holnapig? – húztam fel a szemöldököm, majd a nemleges fejrázásra beletörődve felsóhajtottam. – Lennél szíves elfordulni, amíg felöltözöm?
- Miattam igazán nem kell kicsípned magad, így is tökéletes lesz – pásztázta végig a testemet ajkán szemtelen vigyorral.
- Jake! – pirítottam rá, mire végre kelletlenül megfordult.
- Normális emberek az ajtót használják, amikor látogatóba érkeznek – mormoltam az orrom alatt, miközben gyorsan magamra kaptam a trikót és a shortot, amit alváshoz készítettem elő.
- Itt semmi sem normális – dörmögte halkan.
- Kezdem én is így látni – fordultam meg immár felöltözve. – Jake, tudnom kell, mi folyik itt. Remélem erről akarsz beszélni – néztem rá várakozón.
- Nem – ingatta a fejét. – Öntsünk tiszta vizet a pohárba, Claire. Döntsd el végre, mit akarsz, és ne játssz velem tovább!
- Te komolyan azt hiszed, hogy kihasználom az érzéseidet? – kérdeztem döbbenten.
- Már nem tudom, mit higgyek – hajtotta le a fejét. – Tudtad mennyire szeretnélek elkísérni a bálba, mégis Adammel mentél.
- Jake, nem Adammel, hanem Cullenékkel mentem – magyaráztam türelmesen.
- Az majdnem ugyanaz! – csattant fel. - Láttam a nyakláncot, ilyesmit nem adnak csak úgy a férfiak!
- Tisztában vagyok vele, ezért nem fogadtam el – mosolyogtam, majd értetlen arckifejezését látva hozzátettem. – Azt a láncot csak a bálon viseltem. Az első alkalmas pillanatban vissza fogom adni.
- Ez azt jelenti, hogy van esélyem? – kérdezte szégyenlősen.
- Mindig is volt esélyed – feleltem halkan, kitágult pupillákkal bámulva félmeztelen alakját, ahogy lassan közeledett felém. Megtorpanva előttem felemelte a kezét, és a hajamból egy tincset az ujjai köré tekerve rekedtes hangon megszólalt.
- Még nem volt alkalmam elmondani, milyen gyönyörű voltál ma a bálon. Illetve most is az vagy – tette hozzá nagyot nyelve.
A tincset simogató kéz megérintette a vállamat, majd gyengéden végigcirógatva a nyakam ívét, ujjait a hajamba túrva ráfonódott a tarkómra. A finom jelzésnek engedelmeskedve közelebb húzódtam, és átkarolva keskeny derekát, várakozón emeltem fel a fejemet. Tekintete mélyen az enyémbe fúródott, amitől megbabonázott áldozatként merültem el a forró csokoládét idéző íriszében, engedelmesen várva a vadász ítéletét. A reményteljes izgalom hatására egyre gyorsabban vettem a levegőt, mellkasom csapdába csalt ijedt madárkaként emelkedett-süllyedt, minden egyes levegővételnél szorosan Jake izmos testéhez préselődve. A körvonalak elmosódtak, halványan érzékeltem, hogy a feltörni igyekvő szavaktól remeg a szája, mintha önmagával küzdene ki merje-e ejteni, végül győztesként kikerülve a harcból a fülemhez hajolva duruzsolta:
- Nayeli. Szeretlek – ismételte meg a quileute nyelven elsuttogott szót.
A szívem kihagyott egy ütemet, hogy azután hatalmasat dobbanva pumpálja ereimbe a vért újra, amely forró lávafolyamként áradt szét a bőröm alatt. Láttam, hogy Jake lélegzetvisszafojtva figyeli a reakciómat, aztán érzékelve, hogy válaszként lehunyom a szemem, és fejemet enyhén hátrahajtva ajkaim szétnyílnak, megkönnyebbülten felsóhajtott. A következő pillanatban megéreztem puha ajkait, ahogy az enyémet ízlelgetik, majd a viszonzástól felbátorodva már forró nyelve indult felfedezőkörútra. Szinte beleolvadva simultam hozzá teljes testemmel, miközben egyre hevesebben kóstolgattuk egymást, nyelvünk heves násztáncát apró, csipkelődő harapásokkal tarkítva. Jake csípőjét a medencémhez szorítva a falhoz préselt, és én megérezve felkorbácsolt vágyát, kéjesen felnyögtem. Hangom olaj volt a tűzre, amely most elsöprő erővel lobbant fel, hogy a szerelem máglyáján égesse el pogány testem.
- Várj! – zihálta, amikor szenvedélyes csókom közben végre levegőhöz jutott. Bal kezével a falnak támaszkodva lehunyta a szemét, közben arcizmai meg-megrándultak, ahogy próbált újra nyugodtságot erőltetni magára. – Ezt most abba kell hagynunk. Még nincs itt az ideje – nézett rám újra, majd csalódottságomat látva hozzátette: – Nem akarok neked fájdalmat okozni.
- Jake, nekem ez nem az első alkalom lenne – értettem félre aggodalmát.
- De nekem igen – felelte végigsimítva az arcomon. – Félek, hogy elragad a hév és olyasmit teszek, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.
- Ó, hát erről van szó? – esett le, hogy Jake még tapasztalatlan. – Ne aggódj ezért, nem hiszem, hogy olyasmit tudnál tenni, amivel fájdalmat okozol.
- Attól tartok nem érted – ingatta a fejét szomorúan.
- Akkor magyarázd el! – kértem immár teljesen összezavarodva.
- Bárcsak megtehetném! – kiáltott fel fájdalmas arckifejezéssel. – Nem mondhatom el Claire, ez olyan dolog, ami nem csak az én titkom, így felelősséggel tartozom azokért, akik rám bízták. Bíznod kell bennem!
- Bízzak benned? Mintha ezt már hallottam volna valamikor – jegyeztem meg keserűen.
- Claire, nem tudom ki miatt vagy ennyire bizalmatlan, és azt sem, hogy mit tett veled, de egy biztos, én sosem tenném meg! – ígérte halkan, a kezemet simogatva. A beállt csendet az erdő felől érkező farkasüvöltés törte meg, amire Jacob felkapta a fejét, azután a hívó hangnak engedelmeskedve ajkamra egy gyors csókot lehelve az ablakhoz ugrott.
- Mennem kell! – fordult még felém, mielőtt a párkányon megtámaszkodva kivetődött.
- Jake! – kiáltottam utána, de kihajolva a csillagfényes éjszakába már csak a levelek rezgését láttam a bokrokon ott, ahol elnyelte a sötét erdő. A kielégítetlenül hagyott vágytól csalódottan hanyatlottam ágyamra, miközben agyam rejtett szegletéből felidéződtek a bennem kavargó vihart tökéletesen kifejező verssorok.
„Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Tul sem hisz másban, csak a szerelemben.
Szorítsatok, hogy többé fel se keljek
Ti hókarok! (s mégis lángot sugárzók!)
Hevítsd agyam, te perzselő lehellet,
Szikrázzatok, ti izzó csókparázsok!
Hozzád simulva, tűzhányó öledbe
Kábuljak el a mámorok hevétül
S ajkaddal ajkam sisteregjen egybe
A gyönyöröknek végső gyönyöréül.
Égess el! Összeomlok kebeledre
Az üdvözültek csöndes mosolyával,
S hajad árnyában édesen pihenve
Ellobogok fényes szerelmi lánggal!”
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Tul sem hisz másban, csak a szerelemben.
Szorítsatok, hogy többé fel se keljek
Ti hókarok! (s mégis lángot sugárzók!)
Hevítsd agyam, te perzselő lehellet,
Szikrázzatok, ti izzó csókparázsok!
Hozzád simulva, tűzhányó öledbe
Kábuljak el a mámorok hevétül
S ajkaddal ajkam sisteregjen egybe
A gyönyöröknek végső gyönyöréül.
Égess el! Összeomlok kebeledre
Az üdvözültek csöndes mosolyával,
S hajad árnyában édesen pihenve
Ellobogok fényes szerelmi lánggal!”
(R.Gy)
12 megjegyzés:
Úúúúúúúú, ez iszonyat jó volt. Nem is tudom honnan szeded ezeket a kifejezéseket, szófordulatokat, de annyira jól el vannak találva. Egy cseppet sem voltak közönségesek, pedig féltem a megfogalmazástól, de tökéletes volt! :) Mégmég! :P
Huh!Nagyon jo lett és a cim is találo!!!!!!!!De Paul hol van????????????Miért mindig Jakenek kell ott lenni mindenütt?????????????????Miért??????????!!!!!!!!!!De az a jo hogy Clair nem mondta hogy szereti igy még van esélye!!!!!!!!!!!Egyszerüen nem tudok rajtad kiigazodni!Azt mondod hogy Paul rajongo vagy mégis töbet szerepel Jake a töridbe!Idáig!Most már akarok Pault is!!!De nagyon jo feji lett!Várom a kövit siess!!!!!!!!Mikor jön a friss?????????Puszi Hanni**YTEAM PAUL**És milyen gyors vagyok!!!!!!!Elsö komizo!!!!!!!!!!!
Sziia!
Nagyon jó fejezet lett! Lehet, hogy megköveztek, de én nem bírom Adamet. Jaket viszont igen, szóval örülök, hogy Ő közelebb került végre Claire-hez. Viszont, hiányzik Paul. Valahogy nekem ebben a történetben Ő a rézbőrűhódító! Remélem még látjuk:D
Iszonyat jó volt, ahogy megfogalmaztad ezt az egész estét. Kár, hogy Jaket elhívták. Kíváncsi lettem volna arra, hogy mi lesz a beszélgetés vége, ha nem megy el:D
Nagyoooon várom a következőt, puszi Aly
Szia! Most olvastam el egyszerre a két fejezetet. Nagyon tetszett :) Itt a végén mikor írtad ezt : "azután a hívó hangnak engedelmeskedve" ezt nem értem. mármint hogy ezt Claire nem gondolhatta mert akkor tudná hogy Jake farkas. Egy normális ember, pedig ha farkasüvöltést hall akkor inkább messzebb megy onnan :D De persze itt semmi nem normális :) :D Ezt a végén ezt nem azért írtam hogy kötözködjek csak érdekel :P Már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a történet vége mert már egyre bonyolultabb :) mikor lesz folytatás?
Woni
Szia Ági! Örülök, hogy megfelelt az elvárásoknak a leírásom, semmiképp sem szerettem volna ha közönségesnek hatnak a történetben szereplő erotikus jelenetek. Remélem a későbbiekben sem fogsz csalódni a fogalmazásomban, és köszönöm, hogy írtál.:)
Szia Hanni! Én azt írtam, hogy mindkettejüket kedvelem, kit ezért, kit azért. Mindkét fiúnak vannak előnyei, és hátrányai, Paul összességében - talán a korából is adódóan - férfiasabb jelenség, viszont Jacobot romantikusabb léleknek képzelem el. A folytatással kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy ez egy teljességgel rendhagyó történet lesz, sorsszerű kötelékekkel, aminek a megértéséhez viszont még hosszú út vezet. A frisset sztem jövő pénteken fogom feltenni. Puszi
Szia Aly! A következő fejezetben érdekes dolgok fognak kiderülni Adamről, amire most nem akarok kitérni. Köszönöm a kedves kritikát, bevallom nekem eddig ez a kedvenc fejezetem, ha lehet ilyet mondani a saját művemre.:$ Pénteken teszem fel a frisset, addig is köszönöm, hogy ilyen hűségesen jelzed felém a gondolataidat.:) Puszi
Szia Woni! Ha figyelmesen olvastad az előző fejezeteket, Claire sosem viselkedett normálisan a farkasokkal kapcsolatban, s hogy miért, azt majd a későbbiekben fogod megérteni.;) Ezzel a mondattal is azt akartam érzékeltetni, hogy főszereplőnőnk a felszín alatt már sejti mi folyik Forksban, egyszerűen csak két lábbal áll a földön, és a realizmusa nem engedi feltörni ezeket a gondolatokat. A következő két fejezet is ezt fogja majd alátámasztani, melyeket remélem szintén örömmel fogsz olvasni. Kötözködj nyugodtan, ha meg tudsz fogni, piros pont jár érte.:P Pénteken tervezem a frisset feltölteni, már ott van Nikinél bétázásra várva.
Kedves Claire!
Kérted, hogy nézzünk be hozzád, hát én most meg is jöttem! :)
De szerintem nem tudok olyan véleménnyel szolgálni számodra, mint amilyet elvárnál tőlem... Ennek legfőbb oka az, hogy első ránézésre semmilyen hibát nem véltem felfedezni a történetedben, és én ennek nagyon tudok örülni! :)
Néhány helyen nem kötöd eléggé a mondatokat, de ez tényleg csak egy kis apróság, ami pár vesszővel és kötőszóval egyszerűen kijavítható.
Még egy apró dolgot véltem felfedezni:
„...megijeszteni – vonta meg a vállát -, de muszáj beszélnünk...”
[Elképzelhető, hogy a kritikában nem lesz látható a két írásjel közti különbség.] Az elsőnél hosszabb a vonal, (gondolatjel) a másodiknál – ami lezárja a kommentárt – az pedig rövidebb. (Kötőjel)
Nos, nem mondtam túlzottan sokat, de remélem „szerény” véleményemmel is segíteni tudtam neked.
Kívánok további jó írást, és sok-sok ihletet! :)
Ha bármi problémád van, vagy csak kérdezni szeretnél akkor itt megtalálsz:
www.ikait.blogspot.com
Üdvözlettel: Nilla, I.K.A.I.T.
Kedves Nilla!
Köszönöm szépen, hogy szántál időt beleolvasni a történetembe, és külön öröm, hogy nem találtál különösebb kivetnivalót az írásomban.:)
Azonban azzal nem értek egyet, hogy nem teljesítetted az elvártakat, mert ez a néhány észrevétel is segítség számomra. A gondolatjel és a kötőjel helyes alkalmazása legtöbb esetben a lustaságom miatt nem valósul meg, de ígérem, igyekszem ezután erre is törekedni.
Drága Claire!
Imádtam olvasni. Bravúros, ahogy a szavakkal bánsz. Az a játszi könnyedség, az a lágyság és természetesség. Imádlak olvasni! :)
Most csak az általad ajánlott fejiket fogom, de ígérem, hogy hamarosan elkezdem az elejétől, mert nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság. ;)
Csók!
Aby
Drága Aby!
Ne haragudj, hogy így megkésve reagálok, de ebben a percben vettem észre, hogy írtál nekem. Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, egészen belepirultam.:) Az olvasás pedig ráér, majd ha időd engedi.:)
Ezer puszi,
Claire
Megjegyzés küldése