Életem legnehezebb döntését hoztam meg, amikor feladva az oly régóta várt boldogságot itt hagyni készültem mindazt, amit szerettem, de Jake érdekében meg kellett tennem. Nem csak a szerelem elvesztéséről szólt ez, hanem arról a kis világról, és a beletartozó rendkívüli emberekről, amelyet az itt töltött idő alatt annyira megkedveltem, ahova már én magam is tartozni akartam. Ökölbe szorított kezem mélyén a gyűrűvel, ami néhány nappal ezelőtt még a boldog jövőt jelenthette volna, azonban mostanra csak a keserű könnyek forrásává vált, hátat fordítottam a szakadéknak. A szemem sarkából mozgást láttam, de mire odakaptam a tekintetem, már csak egy sötét árnyékot láttam elsuhanni a fák között. Sietős léptekkel igyekeztem az autó felé, ahova beülve Emily számát tárcsáztam.
- Szia, Em! Sam otthon van? Beszélnem kell vele, de a fiúk társasága nélkül – hadartam el mindezt egy szuszra.
- Igen, itthon van. Valami baj van? Izgatottnak tűnsz – hallottam a vonal túlsó végéről.
- Tizenöt perc múlva ott vagyok – feleltem színtelen hangon, mielőtt bontottam a vonalat.
Nem volt sok időm, azelőtt kellett Sammel beszélnem, hogy a fiúk közül bárki is megzavarhatott volna minket, ezért a lehető leggyorsabban oda kellett érnem. Amikor beléptem a kis házba, megkönnyebbülten észrevételeztem, hogy csak hárman vagyunk. Legszívesebben Emilyt kihagyva, csupán Sammel négyszemközt magyaráztam volna el a kis tervem, de kénytelen voltam megbízni benne.
- Sam, kérni szeretnék tőled valamit – kezdtem bele a kölcsönös üdvözlés után egy nagy levegő kíséretében, majd bólintására folytattam – Tudom, hogy sosem kedveltél igazán, de senki más nem segíthet nekem ebben. Arra kérlek, hajnalban vidd el a fiúkat olyan messzire, amilyen messze csak tudod, egészen a kanadai határig.
- Mire készülsz, Claire? – vágott közbe Em gyanakvóan összehúzott szemöldökkel.
- Hazamegyek. – Sam sötét szemeiben kigyúlt a felismerés szikrája. – Azt akarom, hogy Jake ne legyen a közelben, amikor elhagyom a várost. Kérlek, Sam, muszáj, hogy így legyen, különben nem fog elengedni – vált könyörgővé a hangom.
- Rendben van – egyezett bele némi töprengés után vonakodva.
- El tudod rejteni a gondolataidat, hogy még véletlenül se sejtsen meg semmit az egészből? – kérdeztem, mivel jól tudtam a falka szinte közös tudatáról.
- Meg tudom oldani, ne aggódj. – Vártam, hogy kérdezősködik, miért teszek így, de nem tette, és a szemébe nézve láttam, hogy tudja. Nem hiába volt alfa.
- Köszönöm – szorítottam meg a kezét hálásan, azután Emhez fordultam elbúcsúzni.
- Biztos, hogy jól döntesz? – kérdezte az arcomat fürkészve.
- Nem, nem vagyok benne biztos, de ez az egyetlen, amit tehetek. – Könnyes szemekkel öleltem meg, tudatában annak, hogy többé soha nem látom viszont.
- Remélem, egyszer még boldog leszel – bocsátott utamra az ajtóig kísérve, mire keserűen elmosolyodtam.
Hazaérkezve előkészítettem a vacsorát, melyre ma Jake egyik kedvencét tartogattam, azután kitakarítottam a házat, hogy rendezetten hagyjam majd el. Ma Jacob egyedül gondoskodott Billyről, aminek most kifejezetten örültem, mivel jól tudtam, az öreg vesébe látó tekintete elől képtelen lettem volna elrejteni szándékomat. Különös gonddal terítettem meg az asztalt, ünnepélyessé varázsolva a hangulatot, amit a középre helyezett gyertyatartókkal kívántam majdan fokozni. Azt akartam, hogy legyen ez a mai nap, az utolsó együtt töltött nap egy szép emlék Jake számára, mely, ha csak néhány órára bár, de feledteti az elmúlt nehéz időszak bánatát. Miután belebújtam egy egyszerű, ám mégsem hétköznapi ruhába, épp az elkészült ételt húztam ki a sütőből, amikor megérkezett.
- Mit ünnepelünk? – kérdezte somolyogva, miközben tekintete a nyakamban hordott aranyláncra fűzött gyűrűre kúszott.
- Csak szeretnék egy kellemes estét eltölteni veled. Ennyit megérdemelsz, amiért olyan türelmes voltál velem az elmúlt napokban. – Arcomat a nyakába rejtve öleltem magamhoz, miközben a háta mögött olyan erővel szorítottam ökölbe a kezem, hogy körmeim nyomán csaknem kiserkent a vér.
- Egymáshoz voltunk türelmesek – simított végig a hátamon ujjaival.
- Gyere, mert kihűl az étel – bontakoztam ki öleléséből azonnal elfordulva, majd miután néhány mély levegővétellel sikerült újra nyugalmat erőltetnem magamra, feltálaltam a vacsorát.
A meggyújtott gyertyák táncoló fénye félhomályossá varázsolta a helységet, ami most a romantikus hangulat mellett egészen más célt is szolgált. Az arcomra vetett árnyékok jótevőn rejtették el a szemben ülő fiú elől az óvatlan pillanatokban meg-megránduló vonások játékát.
- Ez nagyon finom volt, köszönöm. – Dőlt hátra elégedetten az étkezés végeztével.
- Még nincs vége az estének – húztam a lépcső felé, mire szemében boldog fény csillant.
A szerencsétlen nap óta egyszer sem voltunk együtt úgy, ahogy azelőtt, és bár Jake többször tekintett rám vágyakozva, soha nem tette szóvá. Noha sosem voltam önző szeretkezéseink alkalmával, ezen az estén különös gonddal figyeltem minden apró rezdülésére, már-már földöntúli örömöt okozva.
- Ma olyan más voltál – pihegett mellettem kimerülten mosolyogva. – Úgy értem mindig is nagyon jó volt együtt, de ez most egészen különleges élmény volt. Mintha belém olvadtál volna, hogy egy testben összpontosuljon a gyönyör.
- Azt akartam, hogy ma minden tökéletes legyen – mosolyogtam rá vissza a karjába simulva.
Rövidesen elnyomta az álom, ám én a szívemet minduntalan elöntő rettegéssel várva a hajnalt, egész éjjel nyugtalanul forgolódtam. Amikor Jake felébredt, hogy a Sammel megbeszélt időpontban útnak induljon, kétségbeesetten nyúltam utána.
- Maradj még egy percet! – húztam vissza az ágyba karjánál megragadva.
- Kis telhetetlen szerelmem – vigyorgott hamiskásan, semmit sem érzékelve zaklatott lelkiállapotomból. – Végül is egy kicsit várhatnak – tette hozzá egy perc tétovázás után, miközben fölém helyezkedett.
A vágy beteljesülését követően vonakodva hagyott magamra, az ablakon kilendülve szikrázó mosolyt küldve felém. Zakatoló szívvel rohantam oda, hogy kihajolva utána kiáltsak, de a Billy házában látott apa-fia fotók emléke börtönbe zárta a szavakat. Miután felfrissítettem magam a zuhany alatt, kis ideig vártam még, aztán eszeveszett tempóban kezdtem összecsomagolni a holmimat, amire mindeddig nem volt alkalmam. Az éjjeliszekrényre helyezett képet, mely kettőnket ábrázolta a Jake által készített keretben, féltő gonddal csúsztattam a bőröndbe dobált ruhák közé. A nyakamhoz nyúlva reszketeg kezekkel kapcsoltam ki a láncot, majd lecsúsztatva róla a gyűrűt, a fotó helyére tettem. Az ajtóban állva nehéz szívvel néztem vissza az ujjamtól elszakított, elhagyatottan álló karikára, mely számomra immár az elkövetkezendő magányos jövőt szimbolizálta. A földszinten letettem a csomagjaimat, majd leülve az étkezőasztalhoz, táskámból papírt és tollat vettem elő, hogy Jake-nek írjak néhány nehéz, magyarázkodó sort. Remegő kezemben a vitustáncot járó tollal töprengtem mit is mondhatnék, de nem volt szó, mi kifejezhette volna a bennem dúló küzdelmet, így feladva a hiábavaló harcot, a sarokba hajítottam az összegyűrt, üres papírt.
- Készülsz valahova?- hallatszott az ajtó felől Paul hangja. A váratlan kérdéstől összerezzenve néztem fel rá. Noha karba font kezekkel lezserül támaszkodott az ajtófélfának, minden izma megfeszült, s bármennyire is próbált lazán nyugodtnak tűnni, éreztem, hogy valójában mélyen feldúlt.
- Hazamegyek – sütöttem le pilláimat, felállva közben a székről.
- Gondolom ezúttal nem egy röpke látogatást tervezel – intett a bőröndöm felé, mire mereven a padlót nézve megráztam a fejem.
- Éreztem, hogy készülsz valamire, és azt is sejtem, miért határoztál így. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy minden lehetőséget végiggondoltál, mielőtt meghoztad ezt a döntést. Van más választásod is, Claire – mondta halkan, elrugaszkodva közben az ajtóból.
- Paul, nincs most erre idő – feleltem elgyötörten. – Mire visszaér a falka, már messze szeretnék járni.
- Sosem kértem tőled semmit, de most megteszem. Csak annyit kérek, ezúttal hallgass végig, és nézz rám közben! – Megérkezve hozzám az állam alá nyúlt, s végtelenül gyengéden felfelé emelte a fejem. Tekintetét az enyémbe kapcsolva nagyot nyelt, mialatt ádámcsutkája idegesen ugrott fel, végül ellágyult hangon belefogott: – Én nem tudom neked biztosítani azt a fényűzést, amiben a szüleidnél éltél, de mindent megadnék, ami erőmből telik. Mindent, amire egy férfi képes lehet. Claire, én megadhatom neked azt, amit rajtam kívül talán senki más: egy igazi családot, gyermekekkel. Add meg nekem te is azt az esélyt, melyet sosem kaptam meg, és engedd, hogy boldoggá tegyelek! Legyél a párom, a lelkem másik fele egy életen át!
A szavaiból áradó őszinte, nyílt tisztaság, melyek tükörképe a szemeiből verődött vissza mélyen megérintett. Itt állt előttem, ahogy azelőtt soha, minden magára vett álcát levetkőzve, pőrén, sebezhetően – az igazi Paulként. A még mindig az állam alatt tartott keze megremegett az elfojtott izgalommal vegyes félelemtől, mellyel a válaszomat várta, s egy nagy levegőt véve elém tárta végső, mélyen őrzött titkát:
- Szeretlek, Claire. Te vagy az életem. Maradj velem örökké.
Szívhez szóló vallomásától megindult a lelkem, s mire az utolsó, a túláradó érzelmektől reszketeg hangon kimondott szó visszhangja lecsendesült, szemeim könnyben úsztak. Az államon nyugvó kéz felé nyúltam, s megfordítva azt, a tenyerébe leheltem csókomat. Érzékelve szótlanságom, szavait más módon is kifejezve közelebb lépett, s hozzám hajolva lecsókolta könnyeimet, majd hüvelykujját pillekönnyen végigfuttatva alsó ajkamon, gyengéden rám tapadt. Csókja felébresztette bennem a felszín alá temetett szenvedélyt, mely azóta szunnyadt alattomosan a szikrára várva, mióta először megláttam őt, s mely most hamvából feltámadó főnixként lángra kapva készült elemészteni. Nyakszirtjére simítva kezem visszacsókoltam, ami olaj volt a benne szintén régóta várakozón égő tűzre, egy pillanat alatt tomboló máglyává lobbantva azt. Forró nyelve birtokba vette az enyémet, s mikor ajkaink az első kapkodó levegővételre szétváltak, már egész testemben remegve vártam, hogy újra összekapcsolódjanak.
- Olyan rég várok erre a pillanatra – lehelte szinte hangtalanul a szavakat.
Egy legvégső, erőtlen próbálkozásként a felébredő vágyat újra elfojtva el akartam húzódni, de mikor kutakodó ujjai észrevétlenül kigombolt ingem alá csúsztak, hogy fedetlen mellemre simuljanak, ellenkezésem utolsó, ingatag gátja is leomlott, hogy átadja helyét az immár kontrolljukat vesztett ösztönöknek. Miközben másik kezével a hajamba túrva megragadta tincseimet, ajkaimat gyengéden harapdálva szegezett csípőjével az asztal szélének. Egy pillanatra elengedve derekamra gyűrte a gyapjúszoknyát, amit viseltem, majd fenekem alá csúsztatva erős tenyerét, egy hirtelen mozdulattal az asztal lapjára emelt. Szabaddá vált combjaimat a dereka köré fonva bilincseltem magamhoz, ami csak még jobban felszította a férfi vad szenvedélyét. Ingemet szinte letépve rólam markolt a húsomba, hogy az utolsó köbmilliméter levegőt is kiszorítva közülünk simuljon mezítelen testemhez. A mindeddig ajkamra tapadt, csóktól duzzadt száj most átsiklott az államon, hogy a kulcscsontom ívét megrajzolva haladjon tovább az egyre gyorsuló ritmusban emelkedő halmok felé. Amikor melleimet megmarkolva nyelvével körberajzolta előbb az egyik, majd a másik keményen meredező apró bimbó udvarát, azután rájuk szívva magát megéreztem fájóan érzékeny bőrömön fogai recéjét, torkomból halk, kéjes sikoly tört fel. Könyökömet a masszív tölgyfaasztal hűvös lapjára támasztva dőltem hátra, hogy csípőmet megemelve biztosítsak szabad utat a fehérneműnek, amit ebben a percben készült lefejteni rólam. Amint megszabadult a könnyű selyemtől, combjaimat szétfeszítve csókolta végig az érzékeny belső felületet, s én minden egyes újabb csókba össze-összeránduló izmokkal remegtem bele. Amikor az út végére érve izzó ajkait ölem hamvas dombjának mélyére nyomta, majd azt követően tüzes nyelve immár testem legérzékenyebb pontját vette birtokba, a hullámokban rám törő élvezettől hangosan felnyögtem. Ujja közben mélyen elmerülve bennem kutatta a kéj másik gyönyörpontját, amit megtalálva szinkronban kezdett ingerelni.
- Várj, veled együtt akarom! – szakadt ki tüdőmből sípolva a levegő, s a hajába markolva letéptem magamról. Arcán mosollyal, zihálva tűrte, hogy nadrágját sürgető kezekkel gomboljam le róla, ezáltal a feszítő érzéstől végre megszabadítva csúsztassam le izmos combján az utolsó közénk álló ruhadarabot. Ujjaimat duzzadó férfiasságára kulcsolva, hüvelykujjammal annak érzékeny végét lágy, köröző simogatásokkal kényeztetve adtam tudtára mennyire kívánom. Amikor egy hangos hördüléssel kísért mozdulattal derekamat megragadva csípőjének gyors, határozott lendítésével belém csúszott, görcsösen kapaszkodva erős vállába újabb halk vágysikoly szakadt fel torkomból, melyet Paul csókja ajkamra forrasztott, azután szemeit az enyémekbe kapcsolva, lüktető ágyékát immár az ölem mélyére fúrva megkezdte a szenvedély táncát. Felajzottan pulzáló testem minden apró rezgésére figyelve ütemesen mozgott, halk nyögéseimre mély hörgésekkel válaszolva, közben többször szöget váltva próbálta megtalálni az előzőleg felderített érzékeny pontot. Amikor egy nyers, erőteljes lökéssel végre rálelt, a minden idegszálamat elárasztó, mindeddig soha nem tapasztalt, más dimenziójú gyönyörtől megszédülve feszült ívbe a gerincem. Lehunyt szemhéjam mögött fénybomba robbant, szerteszét szórva szikrázó tűzcsóváit, vakító fényárral világítva meg az imént még vaksötét éjszaka horizontját. Paul teste az enyémen végigfutó remegésbe kapcsolódva görcsösen összerándult, s egy utolsó, kemény mozdulattal a nedves forróság mélyére hatolva kirobbant. Az ölemet elöntő melegség a szívemet is áthevítette, ám a szenvedély múló hullámaival együtt a tudatomat mindeddig elborító mámoros köd is felszállt, miáltal rádöbbenve mit tettem, hirtelen mozdulatlanná merevedtem. A férfi ekkor még mindig belém simulva gyengéd csókokkal becézgette nyakam, lágyan simogatva közben a testem elérhető felületét, amikor Jake elárulása miatt érzett szégyenem összes dühét rázúdítva ellöktem magamtól.
- Gyűlöllek! – sziszegtem felé, szavammal mélyen belédöfve a kést.
Az imént még vágytól remegő test mozdulatlanná dermedt szavaim súlyától, s bár arcára hitetlenkedő döbbenet ült ki, úgy látszott elméje ösztönösen védve magát nem engedi befogadni a hallottakat.
- Szeretlek – suttogta kezét simogatásra nyújtva.
A szó, mely nem sokkal ezelőtt megindította lelkem, most jéggé dermesztette azt, s félrelökve karját, újra megforgattam benne a kést.
- Ne merj még egyszer hozzám érni!
Miközben a pengeéles szavak az én sziklává keményített szívemre karcolták Paul sebeinek pontos mását, hisztérikusan rángattam undort keltő, áruló testemre a ruháimat, hogy a férfira többé rá sem nézve, mint patkány a süllyedő hajót, fejvesztve hagyjam el bűnöm helyszínét. Kezemben a bőröndömmel feltéptem az ajtót, hogy a kocsihoz rohanva zaklatottan hajítsam be a csomagtartóba. A laptop táskáért visszafordulva utam a konyha mellett vezetett, de fejemet mereven előreszegezve haladtam el a nyitott ajtó előtt, majd felkapva a kis szekrényre letett csomagot, készültem elhagyni a házat, amikor tekintetem mintha valami láthatatlan erő húzná, a figyelmen kívül hagyni készült helyiség felé tévedt. Az asztalon nyugvó karjait lehajtott tarkójára font, megrogyott vállú, összetört férfi szívet tépő látványa kitörölhetetlenül égett könnyfátyolos retinámra. A kezemben tartott táska kicsúszni készült ujjaim közül, hogy félredobva azt szaladjak oda hozzá, esdeklőn kérve bocsánatát, de szemhéjamat egy percre lehunyva emlékeztettem magam a sürgetővé vált indulásra. Elhatározásomat megacélozva fogtam rá újra a csomagra, hogy a nyomasztó légkörű ház ajtaján kilépve, saját szégyenemmel együtt menekülve hagyjam magam mögött a helyet, ahol itt tartózkodásom alatt minden szerettem számára csak fájdalom fakadt. A kocsiba beszállva - miközben arcomon megállíthatatlan patakokban csorogtak végig a könnyek - immár minden ízemben remegve, tétován nyúltam a kulcs felé. Maradék lelkierőm roncsait összekaparva, a kiszakadni készülő érzelmeket újra a mélybe ásva végül sikerült nyugalmat erőltetnem magamra, s egy erőtlen mozdulattal végre indítottam. Amikor a felhajtóról lekanyarodva északnyugat felé fordultam, lelkem holt sivársága a korai órán még elhagyatott országút piszkosszürke, repedezett aszfaltjáról tükröződött vissza. Talpamat a gázra tapasztva a város határával együtt apró darabokra hasadt, hűtlen szívem is elhagytam – nem volt rá többé szükségem.
Chris Daughtry - Még nincs vége
Mit is mondhatnék, el voltam szállva
Mintha minden ésszerű lett volna
Mindent elvettél tőlem
Amik nélkül nem tudok élni.
Próbálom a szépet látni az életben
De nehéz szépet találni benne
Kezdjük tiszta lappal-
Jóvá tudjuk ezt még tenni?
Én próbáltam jól csinálni
Kezdjük újra
Próbáltam ezúttal jól csinálni
Még nincs vége
Egyik részem halott, el van temetve
Ez a szerelem felemészt, de te vagy az egyetlen
Még nincs vége.
Elvettem mindent, mit eltudtam,
Nem tudok tovább várni
Túl sok időt pazaroltunk el
Azzal, hogy erősek voltunk, kitartottunk
De nem engedhetjük, hogy legyőzzön
Az életem veled a világot jelenti nekem
Ezért nem adom fel olyan könnyen.
Kezdjük tiszta lappal-
Jóvá tudjuk ezt még tenni?
Mert mindent félreértettünk
Én próbáltam jól csinálni
Kezdjük újra
Próbáltam ezúttal jól csinálni
Még nincs vége
Egyik részem halott, el van temetve
Ez a szerelem felemészt, de te vagy az egyetlen
Még nincs vége.
Nem engedhetjük, hogy tovatűnjön
Hagyd menni, engedd szabadon
Ne tartsd vissza magad
Engedd el
Kezdjük újra
Próbáltam ezúttal jól csinálni
Még nincs vége
Mert egyik részem halott, el van temetve
Ez a szerelem felemészt, de te vagy az egyetlen
Még nincs vége.
Kezdjük újra
Még nincs vége
Ez a szerelem megöl
De te vagy az egyetlen
Még nincs vége…
56 megjegyzés:
Szia Csajszi.Hü anyám ez valami nem is tudom milyen fantasztikus vagyis szavakat nem találok rá.A végére majdnem elsirtam magam.Egyszerüen nem találom a szavakat.Tudtam hogy egyszer megteszi Paullal is de nem számitottam ilyen körülményre.azthiszem a történet elejétöl valami eszméletlen sokat fejlödtél a végére már azthiszem teljesen profi leszel.Csak gratulálni tudok.És légyszi nagyon siess.És értem hogy miért nem volt elözetes.Rem most egy icike picike lesz ugye??????Sok sok puszi Hanni**TEAM PAUL**
Szia Clair-em...Huh...
Hát..Én sem nagyon találom a szavakat...Konyhaasztalon?!...Durva...Ez a csaj tud valamit...Extrém egyéniség, az egyszer biztos!Hát...Remélem, hogy valamelyikkel össze jön, mert ki nem állhatom a szenvedést!
Siess nagyon-nagyon-nagyon a frissel!
zgulok...Óh te jó éég!!!Most vess magadra!Fizetheted a nyugtatómat!!!
=)
Puszi
GoOofy
Szia!
Hűűű...még mindig nem térek magamhoz. Miközben olvastam,alig láttam a könnyeimtől.:( Neee!!!Ezt nem tehette!! Most nagyot csalódtam Claire-ben! Szegény Jake ha ezt meglátja Paul fejében...Reménykedtem,hogy valahogy meglehet oldani,hogy Jake-el legyen gyerekük,de sajna nem így lett.:( Szívfacsaró volt az a rész,amikor Jake egy mosoly kíséretében kiugrik az ablakon. Szegény,azt hitte,hogy még találkoznak.:( De a végén egy KICSIT megsajnáltam Paul-t is. Claire meg csak úgy ott hagyta. Áhh...nagyon jó!!!:) Egyet értek Hannival. Egyre jobb vagy!!:D Siess a kövivel!:)Puszi,Bella
Szia!
Az a szerencséd, hogy édesapám tűzvédelmi főelőadó és kiskorom óta arra nevel, hogy a tűz veszélyes. :D
Nem szerettem ezt a fejit most, nem véletlen paráztam én már a múltkorinál, tiszta depressziós lettem tőle. Szinte éreztem, ahogy rámszakad Claire fájdalma és még azt a kis intermezzót, aminek a neve Paul, is meg tudom érteni. (El sem hiszem, hogy ezt én írtam...)Szerencsétlen, inkább szaladt volna Kanadáig a többiekkel... Ettől elvonatkoztatva hihetetlen jól írtad meg, nem tudom eleget hangoztatni mekkora ÁSZ-nak tartalak! A következő fejezetben valószínűleg marcangolás lesz, meg mégtöbb marcangolás, de ha lehet, rejts el benne egy icicpici kapaszkodót is jó! Puszi.
T.J.Kriszta
Én nagyon mérges vagyok Claire-re... Most nagyon őszinte leszek és kérlek, ne bántódj meg, de ez szerintem undorító volt, amit Claire tett... Mind Paulra nézve, mind Jake-re nézve, persze Jakes-ként engem utóbbi érdekel, de akkor is... ez kegyetlen volt nagyon. Annyira messze áll tőlem ez az egész, amit Claire tett, úgyhogy inkább nem megyek ebbe bele, de kíváncsian várom hogyan képzelted ezek után a történetet. Még meg kell emésztenem, az tuti...
Hú de vártam már ezt a részt, és úgy látom megérte várnom is :D Örülök, hopgy még ma sikerült elolvasnom, és nagyon tetszik :D Mintha egy könyvben olvasnám, amit valami sikeres író adott ki :D Nagyon tetszett. Mondjuk az előző fejezet a kedvencem, de ez is tetszik :D A zene amit az előző fejezethez beraktál az valami csodálatos...Mióta először hallottam azóta szinte megállás nélkül ezt hallgatom :D A következő fejezet mikorra várható azt lehet tudni? :D
Kami (:
Szia Hanni!
Tudom mennyire vártad már, hogy mindez megtörténjen, és azt is gondolom, hogy egészen más szituban képzelted el. Oka volt ennek, amiért így esett meg, amivel kapcsolatban biztos vagyok, hogy újabb meglepetés ér majd.:) Örülök, hogy tetszett, és nagyon szépen köszönöm a kedves, elismerő szavakat!:) Rögtön teszek fel előzetest is.;) Puszi
szia claire nem normális mivel paullal is lefeküdt? remélem egyik se foglalkozik vele többé amilyen cafka jó a feji gratula
ui.: siess a frissel
Szia GoOofy!
Nem tudom a konyhaasztal mennyire számít extrémnek, ez végül is nézőpont kérdése, de mivel épp ott tartózkodtak, adott volt.:) Az élet sajnos nem habostorta, nem süt mindig felhőtlenül a nap, de azt gondolom ahhoz, hogy értékelni tudjuk a melegítő sugarakat, szükség van a felhős, borongós napokra.;) Puszi, és igyekszem a következővel. Nyugtató pedig repül:)
Lehet szidni,lehet undorodni,izgulni,szenvedni...de bűn és vétek abbahagyni ;)
Iszonyatosan tetszik és én megtudom érteni ezt az egész helyzetet amiben Claire csücsül.Mit csücsül? Süllyed.
Szóval igazán magával ragadó,szerelmes,vérforraló történet amely valójában egyáltalán nem fair play,ahogy az élet sem az.Megad valamit,aztán elvesz,az ember meg hűen tervez...
Claire imádat.Imádom ezt az egészet,kell még:)
Puszi.
Rijjah.
Szia Bella!
Megértem az érzelmeidet mindegyik szereplővel kapcsolatban, szándékosan írtam le ilyen érzékletesen, hogy annál erősebb legyen a kontraszt. Tudom, hogy kemény amiért Claire el sem búcsúzott tőle, mintha mi sem történt volna játszotta végig az estét, ami számára gyötrelmesen nehéz volt, de én úgy gondolom gy kellett lennie, hiszen ha magyarázkodásba fog, mindkettejük számára csak még jobban megnehezítette volna a dolgot.Örülök, hogy mindennek ellenére tetszik az írásom, és továbbra is szívesen olvasol.:) Puszi
Szia Kriszta!
Örülök, hogy Te átérezted Claire érzéseit is, mert úgy érzem nagyon kevesen próbálják magukat az Ő helyébe is beleképzelni.Sajnálom, ha kellemetlen perceket okoztam, de muszáj voltam így, ilyen egyesek számára gyomorforgatónak ítélt módon megírni, ki fog majd derülni miért. Tudom, ez most nagyon ködös még, de bízz bennem!;) Köszönöm szépen a kulturáltan, emészthetően megfogalmazott ellenérzésedet, és a kedves, biztató, pozitív szavakat is!:) Sok puszi
Szia Ági!
Nézd, jogodban áll véleményt alkotni, azonban én ezt semmiképp nem nevezném undorítónak, sem gyomorforgatónak. Meghökkentőnek, vagy erkölcstelennek igen, de ez a vonzalom a két szereplő között már a kezdetektől fennállt, csak idő kérdése volt, mikor tör felszínre. Ráadásul Paulnak ugyanúgy a lenyomata a lány, mint Jake-nek, nem beszélve arról, hogy épp Ő volt az, aki többszörösen is megmentette az életét, és mindig ott volt, mikor szükség volt rá. Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, a lány végül is lezárta a kapcsolatát Jake-kel, más kérdés, hogy szerencsétlen fiú még nem tud róla. Ezen kívül én tudom azt, amit te még nem, hogy mindezt miért írtam meg épp így, ebben a formában. Én sem akarlak megsérteni, de az érzelmekkel és a vágyakkal kapcsolatosan úgy vélem némiképp szűklátókörűen állsz hozzá, hiszen bele sem próbálod magad képzelni a lány helyébe, nem érzed át az Ő tusáját, és mérhetetlen fájdalmát.
Szia Kami!
Örülök, hogy tetszett a fejezet, és a dal is, amire alig-alig figyelt fel valaki, pedig szerintem is gyönyörű és kifejező.:) Köszönöm szépen a kedves szavakat, egészen belepirultam a dicséretbe.:) Pénteken szeretném feltölteni a következőt, amiben bepillantást nyerhetünk Jake és Paul gondolataiba is. Puszi:)
Szia demon!
Köszönöm, hogy megosztottad velem eme roppant mód tartalmas véleményedet.;) Bővebben nem is reagálnék most erre...
Szia drága Rijjah4
Tudtam, hogy Te meg fogod érteni a háttérben munkálkodó érzelmek szövevényes hálóját, és teszed mindezt intelligens, sokszor másokat megszégyenítően érett módon.:) Úgy érzem közöttünk van valamiféle láthatatlan kapocs, mert gyakran látsz bele a gondolataimba olyannyira, hogy magam is meglepődök rajta.:) Sok puszi, és köszönök mindent!:)
szia Claire!
ez a rész eszméletlen volt!
én bevallom,Paul párti vagyok,és felcsillant előttem a remény szikrája,amikor megjelent.
annyira váratlanul csavarod a szálakat,h nem győzöm kapkodni a fejem.:D
ez a rész a szívembe mart,főleg a vége.
csodálatosan irtad le a szerelmi csókukat. gyönyőrű képeket használtál benne.
nagyon vároma folytatást!
pusi,Kinga
Szia Claire!
Huha,egyszerűen nem találok szavakat...
Ledöbbentem,meg örültem,aztán szomorú lettem,szal ez a feji minden érzelmet megmutat az olvasónak vagy olvasóban...
Tökéletes rész volt és "imádlak", h felraktad hamarabb:)
Mikor lesz a kövi? :D
Már alig várom,egyszerűen huuu,úgy kell összekaparnom a gondolataimat,ami még eddig nem fordult elő velem :)
Nah befejezem,mert biztos tök hülyeségeket hordok itt össze :D
Várom a kövit és siess vele ;)
További szép estét,jó éjt meg nem tudom még mit :)
Puszi.
Anikó
ummm... először is szia... Kicsit nem tom, fura... tetszik is, és nem is... :$ Bocsi h ezt mondom, de az, hogy szexelt Claire Paul-lal... nekem nem jön be... nagyon fura, sőt, kicsit ellenszenvessé vált Claire most... akármennyire is bánatos az ember, ezt akkor sem kellett volna! huh, még mérges is vagyok... kicsit. Jó fejezet am, mert érdekes, és tetszik, ahogy megszervezia menekülést. És h a gyűrűt sem hajítja el a szakadékba, hanem visszaadja Jake-nek.. De ezt én nem bocsátom meg Claire-nek... soha! haragszok rá >.< várom, hogy mi lesz a folytatás... már most a szívem szakad meg... Szegény Jake... :'( nem elég h elhagyja, még lefekszik előtte Paul-lal... ez szép Volt Claire (mármint a történetbeli!)... csillagos 1-es!!!!
Neked pedig, Valós Claire :D Csillagos ötös a fejezetre ;)
Uhh még valami... Paulra is haragszok ám... attól függetlenül h szerelmes belé, vagyis belevésődött Clairbe, nem kellene rámásznia. ha van benne annyi baráti érzés Jake iránt, valamint tisztelet mindkettejük iránt, nem tette volna meg. már megbocsássatok, de az én erkölcsi határvonalamat ez már túlságosan is átlépte.. Bocsi Claire ha megbántottalak, nem ez volt a szándékom :) Csak még megkell emésztenem ezt az egészet, és nem lesz könnyű :S Utálom a hűtlenséget... sőt gyűlölöm! most inkább lefekszek :D jót fog tenni azt hiszem :) Bár ebben a feldúlt állapotban, örülök ha eltok aludni hehe :D Jaj, szegény Jake :'( mi lesz vele a köv fejezetekben? bele sem merek gondolni :(
Szia Kinga!
Örülök, hogy tetszett a fejezet, és át tudtad élni az érzelmi vihar hangulatát, és nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat.:) Puszi, és igyekszem a folytatással.:)
Szia Anikó!
Köszönöm szépen, hogy írtál, és annak külön örülök, hogy szintén Jake fan lévén mégis át tudtad érezni az érzelmeket, és tetszett neked ez a sokak számára megbotránkoztató fejezet.:) Puszi, és szép álmokat!:)
Szia Rolo!
Nem haragszom, de úgy érzem az a baj, hogy ti Ágival nem tudtok elvonatkoztatni a Jake-et játszó színész iránt érzett imádatotok miatt (akit mellesleg én szintén nagyon szeretek). Ami történt, nem a bánat miatt esett meg, Paul nem csak egy pótlék, hanem olyasvalaki, aki iránt mindig is érzett valamit a lány, és épp a hűsége miatt nem történt eddig közöttük semmi. Megsúgom, más lány eddig sem bírta volna ki hasonló szituációban.;) Úgy érzem egy kicsit mindketten álomvilágban éltek, múlt századi ideákkal, amik már akkor is csak a felszínen voltak képesek működni. Elárulok valamit, a szerelemben – ahogy az üzletben sem – NINCS BARÁTSÁG! Szerelemben és háborúban minden eszköz megengedett, és senki sem fogja egy barát miatt feláldozni a saját boldogságát, különösen, ha az érintett lányhoz ugyanannyi joga van, mint a másiknak. Most bármibe lefogadom, hogy nemhogy meg fogsz bocsátani a lánynak, de uram bocsá’, még meg is sajnálod, csak ki kell várni hogyan alakul a történet, mert mint már számtalanszor hangsúlyoztam, SEMMI SEM TÖRTÉNIK OK NÉLKÜL, ahogy ez sem volt egy pillanatnyi szenvedély miatti megingás. Nem sértettél meg, csak bosszant, hogy ennyire nem látjátok át, mi mozog a felszín alatt, holott a történetet végigkövetik a sorok közé rejtett utalások.
Szia Claire!
Hazatérve a nyaralásból ilyen fejezet fogad?! Amíg olvastam, folyamatosan a "Te jó ég!" vagy az "Uramisten!" felkiáltások hagyták el a számat. Fantasztikus rész lett!
Mint már korábban is említettem, személy szerint én Paulnak szurkolok, de arra nem számítottam, hogy ilyen körülmények között fog megesni ez az egész kettejük között.
Írtad, hogy semmi sem történik ok nélkül. Hát... Nekem van egy sejtésem a folytatást illetően, de nem írom le, lehet butaság. :-)
Szerintem teljesen érthető Claire viselkedése. Elvégre mindkét fiúnak bevésődése, így neki is éreznie kell azt, amit Jake és Paul éreznek iránta. Csakhogy, míg a Jake iránti érzelmeinek szabad utat engedett, addig a Paul iránt érzetteket mélyen elnyomta magában. Eddig... Mert nem hiszem, hogy egy ilyen eset után képes lesz ismét megacélozni magát. Bár ki tudja... Ahhoz is rengeteg erőre volt szüksége, hogy szó nélkül otthagyja szegény Pault megtörten.
Próbálok értelmesen fogalmazni, de annyira - jó értelemben - durván alakultak a dolgok, hogy - ahogy többen is írták - nem találom a szavakat.
:-)
Üdv: G.
Huh, hát ilyet sem mondtak még nekem. Lehet hogy igazad van... Bár én nem tudom, hogy abban mi a rossz, ha úgy neveltek fel engem, hogy bízzak az emberekben és hogy csak tapasztalat, megismerés révén ítéljem meg őket! És én valószínűleg naiv vagyok és tapasztalatlan, de megbízok a barátaimban, és hiszem azt, hogy nem lennének képesek a hátam mögött lefeküdni a párommal! Még akkor sem ha ugyanúgy szerelmes belé mint én, és a párom is ugyanúgy szereti őt mint engem! Ha Claire mindkét fiúba ugyanúgy bele van esve... nem értem. Eddig Jake-kel volt, hűséges volt hozzá, ahogy te mondtad! De ha valaki hűséges egy emberhez, és elhagyja, de még mindig ugyanúgy szereti, nem fogja akkor sem megcsalni, mert a hűség nem egy olyan dolog, ami csettintésre elmúlik! És Claire viselkedését sem értem akkor... amikor végeznek Paullal, az a harag. Azt én úgy értelmeztem, hogy magára irányul, hiszen szégyelli magát, amit tett. Akkor ez engem igazol, mert úgy érzi megcsalta őt, hűtlen volt! Na mind1, én nem fogom ezt megérteni :S
Claire, nem tartom magamat szűk látókörűnek, nagyon nem. De szerintem az a probléma, hogy mi ketten (Te és én) teljesen máshogy látjuk és éljük meg a szerelmet, ez a fő probléma és ez a történetben bontakozik ki leginkább, hogy látjuk a dolgokat, hiszen Te írod a történetet, ez a Te történeted. Ez számomra akkor is undorító volt Claire-től (én nem Paulra haragszom!). Véleményem szerint akinek ilyen lelki fájdalmai vannak nem elsősorban a szexre vágyik.
Most olvasom amit írtál Rolo-nak. Nos, ezt kikérem magamnak... az ő nevében is. Én el tudnék és tudok is vonatkoztatni Taylor iránt érzett imádatomtól, miért ne tudnék? De egyszerűen a történetben azt sugalltad, hogy Claire mennyire szereti Jake-t, Paul csak inkább, mint testi vágyként van jelen, legalábbis ahogy én értelmeztem a történetedet és én ezért lettem Jacobos, nem azért, mert a Saga-ban az vagyok.
Claire, nem azért hagyja el Jake-t mert már nem szereti, sőt pont azért, mert túlságosan szereti - eddig tiszta sor. De ami utána következik számomra karakteridegen. Semmi bajom nem lett volna egy Claire-Paul testi kapcsolattal, ha nem egy ilyen helyzetben történik meg, mert ez számomra felülírja Claire érzéseit Jake iránt és számomra ez a szexjelene Paul számára is megalázó volt. SZÁMOMRA.
Azt pedig kötve hiszem, hogy más lány nem bírta volna ki hasonló szituációban. A szex nem minden, vannak az embernek elvei, erkölcsei. Ettől még nem lesz prűd és hasonlók. És ne haragudj, de kikérem magamnak, hogy prűdként állíts be, mert nem ismersz. Attól, mert egy komoly, több éve működő kapcsolatom van, ami történetesen számomra az első (de csak bizonyos szempontból) még nem leszek prűd. Megtaláltam azt az embert, akivel boldog vagyok, aki a másik felem, akihez tartozom. De ez közelről sem egy Bella-Edward szintű nyálas kapcsolat. Attól még ugyanúgy nyitva tartom a szemem az utcán, nem vagyok agy mosott, sem régimódi.
Továbbra sem megbántani akarlak, de ha Te is őszintén leírtad mit gondolsz, a legkevesebb, amit adhatok, hogy én is így teszek.
Ajjaj :D Jaj ne csináljuk már ezt :D Most ezen vitázni XD :) Az tény hogy különbözőek vagyunk, különbözően gondolunk és élünk meg dolgokat :D De azért nem kell vitázni :)
Én nem vitázok, csak reagáltam a "vádakra". És ez már amúgy is kikívánkozott. :) Nem vagyok én olyan szép kis kedves tutyi-mutyi valaki, aminek sokaknak lejövök a TLWebről.
Hát jó Ági, eddig visszafogtam magam, az este is többször nagyot nyeltem, mielőtt elküldtem a válaszomat (ahogy a legutóbbi vita után is TLW-n), mert nem akartam személyeskedésbe bocsátkozni, de ez a hozzászólásod túlment minden határon. (Itt ismét zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon szívesen bocsátkozom valakivel értelmes, észérvekkel felállított vitába, de az, hogy mert P. azt mondta, számomra nem számít annak). Először is, ki vagy Te, hogy mások felett ítélkezz? Ráadásul teszed ezt földhözragadt módon úgy, hogy többször, hangsúlyozom, TÖBBSZÖR szándékosan kiemeltem megvan az oka, miért így történt, ami történt. Fogalmad sincs hogyan alakul a történet, mégis felbőszülten köpködsz, meg sem próbálva felfogni a válaszul leírt szavakat. Elmondanád nekem, mégis mire alapozod az emberekről, azon belül a szerelemről, és vágyról kialakult világnézetedet? Nyilván nem arra a mindösszesen egy, egyben minden szempontból első kapcsolatodra – amit mellesleg baromira kezdek unni, hogy folyamatosan azzal példálózol TLW-n is, holott köze nincs az oldal tartalmához, és senki nem kíváncsi rá, mert lehet számodra a partnered egy Isten, de nekünk, földi halandóknak csak egy senki -, amiben eddig olyan hatalmas tapasztalatot szereztél. Emelem kalapom az önbizalmad előtt, hogy mindezek után bizton mersz olyan dolgokat állítani, amihez lássuk be, lövésed nincs! És igen, más az életszemléletünk, amit büszkén felvállalok, mert láttam, tapasztaltam olyan dolgokat is, amiket te soha nem fogsz, és még azokért is hálás vagyok, amik a legkevésbé sem voltak pozitívnak tekinthetők, mert általuk lettem az, aki vagyok, általuk fejlődött a gondolkodásmódom, és lettem lelkileg erősebb. Őszintén kívánom, hogy legyen melletted az a valaki, aki miatt nem veszed észre, mi történik körülötted a világban tíz-húsz év múlva is, akire olyan rohadtul büszke vagy, hogy tökéletesen működik vele a kapcsolat (zárójelben jegyzem meg, a történethez semmi köze), és ígérem, nem fogok az orrom alatt „én megmondtam” vigyorral somolyogni, amennyiben ez nem így lesz. A TLW-től pedig a Te vagy a tökéletes, követendő példa stílusod miatt immár véglegesen elvetted a kedvem, és ezzel nem vagyok egyedül, érdemes lenne elgondolkodnod azon, hova tűntek a régiek.;) Rolo pedig úgy vélem meg tudja magát védeni, ha nagyon akarja, érdekes módon az Ő gyermeki naivitásán sokkal kevésbé húztam fel magam, mint a Te megnyilvánulásodon. Sajnálom, el akartam ezt kerülni, de olyan régóta türtőztetem magam, visszafojtva a kitörni készülő szavakat, hogy ez most neked köszönhetően robbant. A többi mondandódat – amennyiben mindezek után van még - pedig megkérlek, magán úton intézd, mert ez már rég nem tartozik sem a bloghoz, sem a történethez.
Szia Kedves G!
Remélem jól telt a nyaralásod, és sok-sok kellemes élménnyel lettél gazdagabb!:)
Örülök annak, hogy átgondolva a történteket, meg tudod érteni, és abban maximálisan egyetértek veled, hogy durva fordulattal alakulnak a dolgok, ezzel én magam is tisztában vagyok.:) A sejtésed alapjaiban így látatlanban is azt gondolom helyes lehet, azonban ez még nem lenne indok arra, amiért ilyen meghökkentő módon zárult ez a fejezet, a megoldás kulcsa úgy hiszem egyelőre csak az én fejemben létezik. Legalábbis remélem!:P Köszönöm szépen, hogy leírtad a gondolataidat!:) Puszi, C.
Még ennyit fűznék hozzá, mindenfajta megnevezés nélkül, tehát kinek nem inge, ne vegye magára.
"A bölcsességhez nem vezet más út, csak a tapasztalat." Azt gondolom, ezzel nálam okosabb emberek is egyetértenek.
Szia Claire! őszintén be kell valljam,megríkattál ezzel a fejezettel...Nem is tudom kit is sajnáltam leginkább! Iszonyat jól leírtad azokat az érzelmeket amit átéreztek, és szerintem ez váltotta ki belőlem ezt a hatást!(ezzel csak dicsérni akarlak :D) Várom a folytatást sok puszi Rose
Szia Claire!
Látom jól felhúztad magad....én azt tanácsolom, ne érdekeljen az emberek ilyesfajta véleménye, igen is nagyon szuperül írsz, az meg, hogy egyeseknek nem tetszenek a történeted forduló pontjai...hát istenem akkor nem kell tovább olvasni. Nekem aki Jacob párti vagyok, igazán szívszaggató fejezet volt ez, gyönyörűen megfogalmaztál minden egyes sort, ám minden egyes sorral átéreztem, azt a fájdalmat amit majd az a szegény srác érezni fog amint haza ér. Biztos vagyok benne, hogy Claire-nek sem volt könnyű, főleg az az utolsó este amikor mindent megtett azért, hogy Jake boldog legyen. Annyira sajnáltam amikor kicsattanó boldogsággal az arcán elhagyta a házat nem tudván mi vár még rá.... Ami pedig a Claire-Paul akciót illeti....sejtettem, hogy ez elkerülhetetlen lesz, ám talán mégis jobb lett volna ha nem történik meg...hisz így nem csak Jake szívét töri össze hanem Paul-ét is...
Ez a te történeted, te alakítod a cselekményeket...
Mindenesetre siess a következővel!
Puszi Bee
Szia mi manó van itt .........nagyon jó lett ez a rész kimondottan tetszik ,nagyon életszerű ,nagyon valóság hűen írtad le a történeted ,ami nagyon tetszik hogy rengeteg érzelem van benne és azt remekül le is írtad amit nem sokan bírnak vissza adni s te ezt te remekül megoldottad mondjuk azé vagy te az író én meg az olvasó ,remélem gyorsan hozod az ujjat puszi Böbe
Szia Rose!
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy, és ha annak nem is, amiért szomorú perceket okoztam, viszont annak mindenképp örülök, hogy úgy véled érzékletesen tudom megjeleníteni mindazt, amit szeretnék.:) Ha nemcsak dicséretet kapok, azt is emelt fővel vagyok képes viselni, amennyiben kulturáltan van megfogalmazva.:) Puszi
Szia Bee!
Nincs azzal gond, ha valakinek valami nem tetszik, senkinek sincs megtiltva a negatív kritika, azonban úgy vélem azt meg lehet fogalmazni intelligens, kulturált ember módjára is, ahogyan ezt megtették olyanok, akiket becsülök, és semmi probléma nem származott ebből.
Azonban az undorító, és egyéb kedves szavak - amikkel egyébként, talán az írójuk fel sem fogja, hogy valahol engem illet, hiszen egy saját szereplős történetben a főhősben valahol mi magunk lakozunk - nem tartoznak ebbe a kategóriába. Igen, ezen valóban felhúztam magam, és tettem ezt minden joggal. Köszönöm szépen a kedves szavakat, a biztatást, és a támogatásodat, kellett ez most a lelkemnek, jól esett.:) Igyekszem, bár ezek után kicsit össze kell szednem magam. Puszi:)
Szia Böbe!
Köszönöm szépen, örülök annak, hogy megláttad a sorokban megbúvó érzelmek sokaságát, és úgy véled ezt jól megfogalmazva, sikeresen érzékeltettem.:) Igyekszem a következővel, amelyben ismét hasonló módon szeretném az érzések széles skáláját felsorakoztatni, hiszen immár mindhárom főszereplő gondolataiba nyerhetünk bepillantást, éppen ezért nem akarom elkapkodni.
Puszi:)
Szia Claire!
Húúúúúh. Ez fantasztikusan jól sikerült fejezet, attól függetlenül, hogy nagyon szomorú lettem közben. Rettentően sajnálom Jake-t, aki még nem is tudja, hogy Claire elhagyta, Pault is sajnálom, hisz tényleg szereti Clairét, nem akart rosszat.
Clairét is sajnálom, hisz rettenetesen nehéz lehetett neki eldönteni, hogy elhagyja Jaket. A Paullal történtekért nem ítélem el, hiszen gondolom abban az érzelmi állapotban így alakult a dolog.
Egyszerűen most mindenkit sajnálok, hisz mind a hármójuknak rettenetesen rossz lesz.
Várom a folytatást, gondolom a vidámabb dolgokra még várni kell.
Nagyon jó lett.
Puszi: Judit
Szia Rolo!
Mostanra lenyugodtam, ezért reagálok végre a Te válaszodra is. Sajnálom, ha sikerült beletaposnom a lelkivilágodba, nem állt szándékomban. Igazából rajtad csattant az az indulat, ami Ági hozzászólása miatt keletkezett, és amire a tied már csak hab volt a tortán. Megértem az álláspontodat, és azt a naivitást is (és ezt hangsúlyozottan nem rossz értelemben írom!), amivel a dolgokat kezeled, kívánom Neked, hogy soha ne csalódj sem a szerelemben, sem a barátokban, azonban velem ez már számtalanszor előfordult, ezért mivel ez az én történetem, a saját tapasztalataimból merítve született. A történetre visszatérve pedig a Paullal kapcsolatos haragnak úgy érzem nincs alapja, ugyanis épp Jake volt az, aki a sztori legelején a falkában elfoglalt előjogaira hivatkozva igyekezett távol tartani a férfit Claire-től, és tette ezt mindaddig, amíg biztosnak nem ítélte a helyzetét a lány mellett. Ráadásul az kezdettől elfojtott szenvedély akkor kerekedett felül, amikor már tisztában volt a lány döntésével, miszerint elhagyja a fiút. Úgy érzem, mindezek tudatában senkinek sincs joga ítélkezni felette. Rád pedig továbbra sem haragszom.:)
Szia Judit!
Köszönöm szépen, hogy írtál, sokat számít ez nekem, mivel egyike vagy az érettebb olvasóimnak, ezért úgy gondolom, ha engem igazolva mindezt Te is így látod, akkor azért olyan komoly gond nem lehet.:) Örülök, hogy át tudtad érezni a fejezet emocionális hátterét, és remélem nem haragszol rám nagyon a szomorú percekért.:)
Puszi, C.
Akkor most én is szóljak hozzá?:)
Azt hiszem,igen.Nem folyok bele a vitába,mert úgy gondolom,itt már nagyon nagy partok húzódnak,de végül is emberek,gondolkodjunk ésszerűen.( márha ilyen fütőtt hangulat mellett lehetséges)
Ez egy történet,amelynek ilyen a szájíze,és lehet,hogy valakinek keserű az utóíz.Van megoldás:)
Ellehet merengeni,hogy Claire lelki világa összetörve és képes volt Paul-al lenni és ez mennyire tiport másokat lelkileg sárba,de azt is hozzátenném,hogy egy történet attól színes,vagy éppen attól szórakoztató,hogy vagy nagyon eltér a mi ízlésünktől ( olyan botrányosan,hogy azt már végig kell olvasni) vagy épp azért,mert egyezik teljesen velünk.Ez esetben mindenki kiválasztja a magának megfelelőt :)
Nézzük sorra a top 10-es könyveket: elméletben olyan témákat dob fel,amik tabuk,megbotránkoztatóak és valljuk be,a rossz kritika és a lehúzások is propagandák.Hiszen van aki ezzel nem fog egyet érteni és megveszi ennek ellenére is a könyvet.
Szó ami szó,a történet felemelő,meghökkentő és számomra tanulsággal is bír.Van egy különös íze,amit nehéz lehet megszokni,de aztán pedig rákaptam :D
Sok sikert a továbbiakban is,és remélem,hogy még ilyen nagy visszhangot vált ki a sztorid Claire-m :)
Rijjah.
Húúúh...! Ez egyszerűen FANTASZTIKUS volt!!! Mindkét fiút sajnáltam és sajnálom, még most is.
A vége felé már nem láttam szinte semmit a könnyeimtől. A végére pedig, már zokogtam.
Ha lehet azt mondani, teljesen átéltem Claire helyzetét. Nagyon jól, sőt KIVÁLÓAN forgatod a szavakat!!!:) Azt kell, hogy mondjam az írás NEKED való! A történetet TE, kedved szerint alakítod és ÉN teljesen megbízom benned! Imádom, ahogy írsz. Tele izgalommal várom a következő részt.:)
UI.: Bocsi, ha túlzásba vittem az áradozást, de ez kikívánkozott. :))
Pusy: Vivi
Sziasztok lányok.Egyszerüen meg vagyok döbbenve.Azt nem tudom kinek milyen a látoköre de az borzaszto hogy mennyi naív ember olvassa ezt a történetet.(kinek nem inge ne vegye magára)egyszerüen borzaszto nézni hogy egy kitalált történet miatt bántotok meg egy olyan embert aki megtisztel minket a személyes gondolataival.Olyan embereken veszekedtek és vagytok rájuk féltékenyek és ami a legroszab hogy haragudtok meg akik abszolut csak a képzelet szüleményei.Én nem akarok lekicsinyiteni senkit se és nem tudom hogy ki mennyi idös de egy biztos én 25 vagyok lehet most kinevettek(abszolut lesz***m bocsi clair)és ugy gondolom a korban hozzám közelebbiek abszolut megértik hogy mit is üzen Clair története.Igazábol a valo életen alapul nem pedig a habos babos rozsaszin felhökön mert az eredeti saga valjuk be ezt mutatja be.Tehát akinek ez a szemlélet nem jön be az minek olvassa?Annak maradnak a mesék és oda kell visszatérni.Én ugy gondolom a fiatalabb és életben tapasztalatlanok is tanulhatnak belöle.És künönben is a szitu már az elején tisztázott volt tehát aki olvasta az elejétöl az tisztában lehet vele.A másik megbeszélték a srácok hogy csak akkor van jákobnak elsöbségi joga ha döntött de igazábol sose döntötte el hogy jákob kell neki.Ő mindig a lelkiállapotának megfelelö személyt választotta és mindig is akarta mind a kettöt.Tehát ha azt nézzük dönteni sose fog tudni csak épp azt a személyt választja aki neki megfelel és a tökéletestöl még messze járunk.Az életben sincs meg senkinek a tökéletes párja mert saját maga az ember se tökéletes.De ti többségében mind írtok valami storyt és ti vagytok azok akik nem láttok a sorok közé?Én azthiszem hogy elszégyelhetik magukat azok az emberek(akinek nem inge ne vegye magára)!!!!
Clair:én azthiszem büszke lehetsz magdra hogy egy ilyen remek történetet összehoztál és én személy szerint köszönöm hogy meg is osztottad velem(velünk)nem gondolom hogy sokat megélt ember vagyok de történtek és éltem már meg dolgokat én is.De mint minden történetnek van tanulsága így a tiednek is és hidd el én is tanultam egy-két dolgot a töriböl.És ne feledd csodás a törid!!!Pukkadnak rajta?Tegyék azt ha igy jol érzik magukat de egyet soha ne feleggy az ember kibaszottul irigy tud lenni egy másik emberre.Én örülök hogy sok irigyed van mert ezzel elismerik hogy mennyire jo vagy akár mit is írnak.
Ui.Siess siess a kövivel!!!!!!!Sok puszi Hanni**TEAM HOPE**
Sziasztok lányok!Ez egyszerüen felháborito és borzaszto.Hogy vagytok képesek olyan embereken veszekedni akik a képzelet szüleményei?Ezek az emberek nem is léteznek.Ahelyett hogy köszönetet mondanátok neki mert a személyes gondolatait osztja meg velünk ahelyett majdnem hogy anyáztok is.Azthiszem azok az emberek szégyelhetik magukat föleg azok akik probálkoznak az írással és nem látnak a sorok közé.Ez atörténet valoságos dolgokat szituáciokat mutat be csak épp a szereplök kitaláltak.Hát nézzetek már kicsit körül hol éltek vagy ti páran a fellegkben laktok tökéletességben vagy mi?Mert azoknak alázatosan jelentem hogy itt nállunk a földön ilyen dolgok történnek és még durvábbak is.Az hogy Clair ilyen lelki állapotban lefeküdt Paullal?Istenem akkor ugy érezte az a helyes.De igazábol nem mászott rá senki és ö használta ki Pault mer utánna lelécelt ezzel mégnagyobb fájdalmat okozva neki.És miért?Mert ö se tökéletes mint ahogy egy ember se a földön.szerintem mindenki magába nézhetne és elgondolkodhatna hogy igazábol mit is olvas.Mert ezek szerint sok embernek csak a habos babos dolgok jönnek be de az sajnos csak a mesébe létezik de ha valakit érdekel szivesen küldök párat.
Clair:Gratulálok hogy ennyire bügyes és tehetséges vagy.Én személy szerint köszönöm hogy megosztod velem(velünk)ezt a storyt.A jövöben remélem még szaftosabb dolgokat viszel a történetedbe és remélem a "tökéletes emberek"mind megpukkadnak tölle.De csak azért mert a sárga irigység eszi öket mert ilyet nem tudtak kitalálni és féltek leírni!!Szo mi szo kitartást és hajrá mihamarabb a frissel!!!!!!
Sok puszi Hanni
Szia! Hazaértem a nyaralásból, végre tudok írni egy komit :) Nagyon tetszett a fejezet pont illik a depressziós hangulatomhoz :D Csak így tovább ;) Imádom Pault, ő az ideális :) Most viszont lesznek kavarok majd :D Lehet Claire terhes lesz...vagy annyira zaklatott hogy meg feledkezik bevenni a gyógyszert vagy...áhhh szóval alig várom már a következő részeket :):):)
Woni
huhuhuuu most olvasom csak a megjegyzéseket... volt ám hiszti meg vita... nah még annyit tennék hozzá hogy nekem ezek a dolgok amin most vitáztatok eszembe nem jutottak volna... rögtön amint elolvastam írtam meg a komit és ahogy látod is az első gondolataim azok voltak hogy terhes lehet :D :) Teljesen átérzem Claire állapotát én is egy ilyesmiben vagyok most persze nem két pasi küzd értem :DD szép is lenne... :DD most nem megyek bele a részletekbe de ez az álarc ami Paulnak van... az tetszik a legjobban az áll hozzám a legközelebb :) Hogy Claireval az igazi arcát mutatja míg másoknak mindig mást. Nah megint teljesen más komit írtam mint amit akartam :P
A lényeg hogy nagyon szeretem :)
Woni
Sziia Claire:)
Hogy?? hogy tehetetted ezt velünk???:OO úúristen, még mindig a fejezet hatása alatt vagyok
Végre, végre azt hittem. hogy a lány észheztért, erre tessék, kielégül és ott hagyja azt a férfit, aki mindent megadna azért hogy Clairet a karja között tudhassa... és látod? nem hiába szeretem én Pault inkább :D hiszen annyira vad és mégis annyira érzelmes... szegényt ezután jobban fogod tudni kínozni :/
Sajnálom a lányt, hiszen egy második vetélésen esett át, ami eléggé megrázó lehet, főleg, hogy elsőnek sem az ő hibája volt hogy megtörtént... remélem lehet még ettől függetlenül babája.. :(
Most sajnos nem tudok hosszú komit írni, mert egy kézzel írok... sikeresen eltörtem a bal csuklóm -.-" de ígérem bepótolok mindent!!!
ügyes vagy mint mindig, várom a folytatást,
millió puszii, Mesii
Sziia:D
Ismét én... láttam egy kisebb vita alakult ki az erkölcsök és az egyesek által kijelentett "Claire undorító" mondatokból...
Én megértem hogy a lány miért viselkedett úgy ahogy, hiszen a történetedet nagyon régóta olvasom, és persze tudtam hogy ez az egész valamikor, valahogyan meg fog történni...illetve nem, rosszul írtam... nem tudtam, hanem reméltem, és persze gondoltam is.. hiszen akárhányszor találkoztak vagy akár csak egymás szemébe néztek, érezni lehetett az egymás iránt érzett vágyukat... majdnem hogy tapintható volt az erotika...
Senkivel ne törődj, hiszen tudhattad hogy ezzel a fejezettel igen csak meg fogod osztani a rajongókat... mert sok Team Jacob és Team Paul(ahogy persz én is:D) olvassa a blogodat... persze van a Team Svájc, aki inkább csak olvassa, és az adott férfinak szurkol... vagy esetleg Adam volt a kedvence... de mondjuk az, hogy sokan teljesen naívan írtak kommentárt...
-.-" valaki szerint undorító cafka, meg nem tudom milyen jelzőket használtak még rá, hiszen nem olvastam végig minden kommentárt, csak egy-kettőt...
Amit Claire csinált, még mindig elfogadhatóbb mint amit a legtöbb mai fiatal tesz, hogy jól berúg aztán valakivel, isten tudja kivel összefekszik...
Hiszen a lány és Paul között hatalmas szenvedély van, és szerintem ott van a szerelem lángja is.. ez a tett, talán most írta meg a sorsukat... nem tudhatjuk, csak akkor ha folytatod a történetet... remélem nem nagyon lomboztak le a kommentárok... mert végülis csak vannak emberek akik tényleg azért szurkolnak jobban Jakenek mert "jhajjjjj Taylor Lautner" de pont ez az, hogy ennek az egész rajongásnak el kell térnie a történettől... mert nem az a lényeg, hogy ki is a főszereplő, hanem hogy milyen formában írod meg az egészet... egyáltalán nem felületesen teszed meg ahogy a legtöbb író teszi... hiszen itt nem arról szól a történet, hogy megismerkednek-összejönnek-összevesznek-összejönnek és boldogan élnek amíg meg nem halnak* direkt nem ezt a történetet akarod kihozni belőle.. a Happy Endben természetesen bízom, és nagyon remélem, hogy az fogja elnyerni a lány szívét, aki nekem ebből a történetből a kedvencem...
Ha mégis Jake lesz a nyerő, sem írnék ilyenek, hogy a lány undorító meg most haragszom rá meg ilyenek.. hiszen miért?? akkor ha úgy döntöttél hogy Jacob mellett marad a lány, akkor mégis egy kicsivel jobban szerette ezt a srácot mint a mi farkasfiúnkat...
És persze senki ne vessen követ Claire-re, hiszen ki tudja, lehet egy hét múlva az fog "összefeküdni" egy másik emberrel, aki ezt az egészet megvetette... hiszen lehet hogy nem lesz annyi mersze, hogy szakítson vele, de a másik srácra meg vágyni fog... és meg fogja tenni! bármennyire is ellenzi most -.-"
most ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jó a hűtlenség, meg ilyenek, hiszen engem sem erre tanítottak anyáék, de azért én nem tennék semmi ilyen kijelentést, ha nem tudok olvasni a sorok között, akkor valószínűleg nem érteném a történetet... de mivel tudok, ezért felfogtam mindent, felháborodás nélkül... igaz kicsi érdekes volt ahogy a végén a lány reagált, de persze ezt is meg lehetett érteni... hiszen éppen most csalta meg élete szerelmét az éppen másik élete szerelmével... és barátság ide vagy oda, Paul harcolt Claire-ért, és még szerintem most sem adta fel teljesen... hiszen a lány ugyanúgy a lenyomata, mint ahogy Jakenek is...
Na csak leírtam a szokásos mennyiségű kommentárom, ígérem jövök még, nem hiszem, hogy egy ideig ilyen hosszúval, de ki tudja...?? valószínűleg én ;) :D
És ne búslakodj, nem éri meg :) vannak "vak" emberek, akik talán ehhez a történethez nem nőttek fel eléggé... de nem akarok senkit sem megbántani, tehát akinek nem inge ne vegye magára...
Ügyes vagy, mint mindig, te vagy a kedvenc íróm:)) és újra leírom, várom a folytatást;) ezek után még izgalmasabb lesz, hiszen még csak most fog kiderülni, hogy Jake hogy reagál a lány távozására...
millió puszii, Mesii:))
Szia Rijjah!
Maximálisan egyetértek a soraiddal, valóban elgondolkodtató az, hogy a sikeres könyvek, illetve filmek egyike sem egyszerű sémára épülő, szimpla happy enddel záródó történet. Úgy érzem az emberek többsége (és itt ismét ne vegye magára senki, pusztán általánosságban beszélek) képmutató, és miközben titokban vágyik bizonyos dolgokra, a nyilvánosság előtt nem merné azt felvállalni. Köszönöm szépen a jókívánságokat, és az ösztönző szavakat!:)
Sok puszi, C.
Szia Vivi!
Köszönöm szépen a belém vetett bizalmat, őszintén remélem, hogy a jövőben is rászolgálok majd.:) Különösen simogatja lelkemet, hogy ilyen jól bele tudtad élni magad a történetembe, mert úgy érzem ez az, ami igazán számít, hogy adni tudjak, még ha olykor ezek a percek nem épp boldogak. Úgy vélem épp az érzelmek sikkadnak el a hétköznapok forgatagában, épp ezért szeretném ezzel a sztorival újra becsempészni őket a mi kis világunkba, s teszem ezt bátran, gyakran meghökkentő módon. Még egyszer köszönöm a lelkes szavakat!:) Puszi
Szia Hanni!
Köszönöm szépen, hogy időt és fáradtságot nem kímélve többszörösen is mellém álltál, nagyon sokat jelent ez nekem. Azt gondolom Te is egyike vagy azon olvasóimnak, aki már látott egyet, s mást a világból, és nem kerget hiú ábrándokat. Nagyon meghatott, hogy úgy érzed, tanulsággal szolgálhat a történet sokak számára, mert pontosan ezt szeretném, a szórakoztatás mellett ép ez volt a célja a megírásának. Azt hiszem talán némelyek abba a hibába estek, hogy felületesen futják át a sorokat, megfosztva ezzel magukat a tisztábban látás lehetőségétől. Claire a legkevésbé sem tökéletes, hiszen Ő nem egy Mary Sue karakter, és ezzel maga is tisztában van. Éppígy nem létezik tökéletes férfi sem, aki minden szempontból olyan, mint amilyet magunk mellett szeretnénk tudni, részben ezért is nehéz a két fiú között dönteni. Claire nem egy megalkuvó típus, épp ezért nem kapkodja el a párválasztást sem, hiszen biztosra akar menni. Lesz egyébként ennek a döntésképtelenségnek egy másik oka is, de erre majd később derül fény. Én köszönök mindent, a töretlen bizalmat, és a bátorító szavakat!:) Sok puszi, C.
Szia Woni!
Sajnálom, hogy nincs épp a toppon a hangulatod, remélem, hogy mindezek ellenére azért jól telt a nyaralás.:) Igen, lezajlott itt egy kisebb fajta vitaparti, de remélhetőleg csillapodtak a kedélyek, és ahogy gombolyodik le a történet fonala, azzal együtt, ha előbb nem is, de a végére mindenki rádöbben az igazságra. Nagyon jól esik, hogy Te is – ahogy már többen írták nekem – azok közé tartozol, akik általam kedvelték meg Paul karakterét, az általam megformált jelleme miatt. Örülök, hogy szívesen olvasol, és köszönöm, hogy ismét megosztottad velem a gondolataidat.:) Puszi, és fel a fejjel, a felhők után újra napsütés jön!;)
C.
Szia Kedves Mesii!
Először is nagyon sajnálom, hogy eltörted a csuklódat, és mielőbbi gyógyulást kívánok! Pontosan erre próbáltam utalni, amit Te is leírtál, és helyesen érzékeltél már az elejétől fogva, hogy Paul és Claire között mindig is megvolt az a vibrálás, ami most villámként csapott le közöttük, és várható volt, hogy meg fog történni. Nyilván Te sem sejtetted azonban, hogy ebben a formában, és ilyen váratlanul következik be. Igen, jól tudtam, hogy meg fogom osztani a véleményeket, ennek ellenére reménykedtem abban, hogy mindezek ellenére sikerül mindenkinek kevésbé bántó módon megfogalmazni az ellenérzését, emlékezve szavaimra, hogy mindennek oka van, és nem véletlenül írtam meg épp így. Örülök, hogy mindezt átlátva felhoztad a sorsot is, mert pontosan a sorszerűségre épül a történet, amivel persze lehet nem egyetérteni, de én hiszek benne. Bízom abban, hogy valóban nem felületesen keverem az eseményeket, mert ezt mindenáron el akartam kerülni már akkor, mielőtt az első betűt leütöttem. Egyetértek azzal, hogy Claire reakciója a végén túlzottan hevesre sikeredett, de próbáltam ezt is belerejteni, hogy miért tett így, hiszen épp a saját hűtlensége (ami talán nem is volt a szó szoros értelemben vett hűtlenség, hiszen közvetlenül azelőtt lezárta a kapcsolatot Jake-kel) miatt érzett dühét zúdította Paulra, vagyis igazából nem is a férfira haragudott. Nehéz helyzet volt ez, ami előállt ebben a részben, és emelem kalapom az előtt, aki ilyen szituációban, ilyen előzmények után tiszta fejjel tudna helytállni.
Az erkölcsökkel kapcsolatban annyit reagálnék, ha a boldogság kulcsa épp az erkölcstelenségben rejlik, nyíltan felvállalom, hogy inkább legyek erkölcstelen, mint boldogtalan. Ettől függetlenül én sem támogatom a hűtlenséget, mert nem tartom etikusnak, de soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, mikor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az összes elvünket megszegve vetjük magunkat a hullámok közé, hogy csak sodródjunk az árral.
Köszönöm szépen a kedves szavakat, különösen, hogy tetted mindezt fél kézzel, és túl vagyok már az érzelmi hullámvölgyön, ma újra belevetettem magam az írásba, ezért talán már holnap este tudok is frissíteni.:) Ezer hálás puszi, és gyógyulgass!:)
Claire
Szia!
Hát…őszintén szólva elképzelhető, hogy én vagyok az egyetlen a Földön, akinek ebből a fejezetből nem a szex maradt meg, és nem azt emeli ki a véleményében!
Én még mindig ott tartok, hogy ez aztán lelki erő a javából, amit Claire képes megtenni a Szerelméért. Főleg így, hogy tisztában vagyok azzal, hogy hogyan teszi. Az a romantikus „búcsú” est, hát igen a megtervezés , a kivitelezés, és a leírás egyszerűen fantasztikus. Én úgy gondolom, hogy ezt nem sok ember lett volna képes megtenni a párjáért. Most nem csak a vacsorára gondolok, hanem arra is, hogy van elég ereje ahhoz, hogy elhagyja a saját boldogságát, és azt a világot, amit úgy megkedvelt. Bár én azt szeretném leszögezni, hogy habár egyet értek azzal, hogy nem engedte volna elmenni Jake, de azt hiszem az egyenesség Clairetől is elvárható lett volna. Elhiszem, hogy nem lett volna könnyű, de SZERINTEM ennyit mindenki megérdemel.
Na és most jöjjön az a bizonyos jelenet. Igazából nálam egyáltalán nem vágta ki a biztosítékot, hiszen erre már tényleg számítani lehetett, bár tény és való, hogy elég érdekes pillanatban történt. De azt hiszem, hogy Nálad már megszokhatta az ember, hogy sok minden nem úgy történik, ahogy mi gondoljuk, és azt hogy „minden miértnek van mertje”. Csak győzzük kivárni a merteket!:DD
Ehhez a vitához pedig csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy olvasókból ezen a blogon akad egy pár, és ez nem véletlen. Hiszen, ha megnézzük csak a kommentek számát, már ott is látható, hogy van itt egy kisebbfajta csapat, na meg persze azokat sem szabad elfelejteni akik eddig még nem írtak véleményt! Az emberek keresik az igényes műveket a mai világban, legalábbis remélem, majd megtalálják a Hope-ot, és akiben egy csepp kíváncsiság is lakozik, az rendszeresen visszajár ide, hiszen egyenlőre még nem igen jöttünk rá, hogy mi miért történik. De nem csak erről van szó, a művednek több igazi értéke is van. A megfogalmazás tökéletes, a történetvezetés hibátlan, az érzelmi skála gazdag, meglepetésből pedig akad egy pár. Amúgy én Hannival értek egyet, Te megtisztelsz bennünket azzal, hogy megosztod a gondolataidat velünk, és időt nem sajnálva a fogalmazásra minden héten értékes dolgot teszel az asztalra, és bizony SAJNOS sokszor ez a köszönet. Még egy dolgot szeretnék kiemelni, ami mindenképpen emeli a történet értékét! Na jó ez biztosan viccesen fog hangzani, de Te vagy az. Én azt tapasztalom, hogy mindig mindenki kommentjére bőséges, és kielégítő választ adsz, hogy nem sajnálsz időt arra, hogy mindenkinek válaszolj, és újra meg újra leírd, hogy itt MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK!:D Mindenki kap úgymond törődést (remélem érthető, hogy mire próbálok célozni), és tényleg érezted azt az olvasóiddal, hogy hálás vagy Nekik, és Nekem ez nagyon sokat jelent. Szóval összegezve itt mindenki szívesen van látva, és én nem hinném, hogy létezik olyan, aki rossz szájízzel hagyta el az oldalt Miattad!
Hát igen meglátszik, hogy ezen a héten még nem írtam kommentet!:D Azt hiszem kénytelen leszek visszafogni Magam, mert a végén még kitiltasz innen!:D
Puszy:
Niki
Szia Niki!
Fordított sorrendben fogok reagálni, mert őszintén bevallom, nagyon meghatott a hozzászólásod, és azóta sem találom a szavakat, amikkel pontosan kifejezhetném, mit éreztem olvasás közben. Én úgy gondolom, hogy a kölcsönös tisztelet az egyik olyan manapság elfeledett tulajdonság, ami borzasztóan fontos két ember között, ebből kifolyólag mivel Ti, Olvasók megtiszteltek azzal, hogy leírjátok a gondolataitokat, az a minimum, hogy mindezt méltóképp viszonozzam.:) Ez a történet egy szelet belőlem, lelkem egy rejtett szeglete, aminek megírásakor olyan dolgokat ástam felszínre, melyeket szemtől szemben biztosan nem tárnék senki elé, és talán épp ezért, mert gyakran személyes élményből fakadnak, olyan valósak az érzelmi képek. Nevezhetjük ezt egyfajta lelki megtisztulásnak, amiben bár közvetett módon, de mindannyian részt vesztek azzal, hogy elolvassátok, reagáltok rá, és ezt a törődést mindenképp szeretném meghálálni a rendelkezésemre álló lehetőségek formájában.:) No de ennyit a szentimentalizmusról…:)
Rendkívül jól esik, hogy igényesnek találod a történetemet, mert félve fogtam bele a blogírásba, főként a már említett okból kifolyólag, miszerint azelőtt sosem írtam, ez az első sztori, amit „papírra” vetek, ráadásul mindig is reál beállítottságú voltam, tehát ez egy teljesen új, ismeretlen terület számomra.
Azzal kapcsolatban teljesen egyetértek Veled, hogy Jake megérdemelte volna az egyenes beszédet a lánytól, én úgy gondolom – és szándékosan alakítottam így -, ez egyfajta gyengeség volt részéről, hiszen jól tudta, ha mindezt megbeszéli a fiúval, az szokásához híven addig győzködi, amíg végül nem lett volna ereje elhagyni Őt. Tudom, eső után köpönyeg, de a szándék megvolt Claire-ben, hogy legalább egy papírra leírva megmagyarázzon neki mindent, csak épp abban a lelkiállapotban nem jöttek a megfelelő szavak.
Az együtt töltött estének volt egyfajta utolsó vacsora fílingje, csak épp ennek a vacsorának, Jake volt az áldozata, és Claire vállalta fel Júdás szerepét, önmaga érzéseit is elárulva. Mindezt persze nagyon-nagyon átvitt értelemben megfogalmazva gondolom. :)
Végezetül örülök, hogy Neked nem csak a szex maradt meg, mivel bár tudom, a leírás aprólékosságából többen következtettek erre, de valójában nem az volt a fő momentum, csupán ezzel is érzékeltetni akartam valamit, amire most szintén ködösítve azt kell mondanom, hogy később nyer majd értelmet. :)
Puszi, és ismételten csak köszönni tudok mindent.:)
Megjegyzés küldése