Sorsunk születésünk pillanatában megíródott, s bár az odavezető ösvényről letérhetünk, az elágazásoknál az irányt magunk választjuk meg, rövidke életünk célja mégis ugyanaz marad, mely értelmet annak elfogadásakor nyer. Amint ez megtörtént, szívünkbe harmónia költözik, s hirtelen világossá válik a múltbeli történések sorozata. Utam során megjártam ezer Mennyet és Poklot, de itt vagyok, élek, és immár bizton tudom, hogy nemhiába születtem erre a földre. Ott voltam, ahol lennem kellett, s azt tettem, amit tennem kellett. A jövőmet nem változtathattam meg, így hát az változtatott meg engem, és én csendes megnyugvással elfogadtam, amit a sorstól kaptam. Azt mondják, egyes életek összekapcsolódnak az időn is túllépve. Ebben a világban az enyém Jake-ével fonódott össze, de a végzet hatalmán túl hiszek az igaz szerelem ősi erejében, ezért lelkem mélyén hűen őrzöm emlékedet, mert tudom azt, hogy majd egy másik, újraszületett világban ismét megtalállak, s többé semmi sem akadályozhat meg abban, hogy Veled éljem le az életem.
„Sosem hagyok fel annak latolgatásával, hogy merre lehetsz - hogy újra feltámadsz-e egy másik világban, vagy már meg is tetted, hogy békében és szeretetben élsz-e valahol egy távoli országban, melyet én talán sosem keresek fel. De egy dologban biztos vagyok: biztosan tudom, ha visszatértél, az első dolog, amit tettél, hogy arcodat a Nap felé fordítottad. Mert ha valamit megtanulhattál, elveszett Kedvesem, az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.”
43 megjegyzés:
szia.nagyon jó lett az utolsó rész is meg az epilógus is tetszik.kár hogy vége lett...pedig nagyon szerettem s történetedet..remélem hogy lesz valami új történeted ennek egy folytatása.
puszi,Rosalie
Szia ismét!
Gyönyörű lett az epilógus...Bevallom...Könnyek szöktek a szemembe a gyönyörű sorok olvasása közben...
Gratulálok ahhoz, amit elértél, hogy igazán remek történetet hoztál össze...Csodállak.Bevallom.
Puszillak!
Ja...És ha lesz 2. rész...Szólj ;)
=)GoOofy(=
Szia Claire!
Ez az epilógus csodálatos lett, én végig sírtam, nagyon átéreztem a soraidat.
Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet. Remélem, lesz folytatás, szeretem, ahogy írsz.
Puszi: Judit
Jajj Claire ez annyira gyönyörű volt, hogy az valami elmodhatatlan. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ennél jobb ficcet még soha nem olvastam...végérvényesen is te lettél a kedvenc szerzőm..Grat..
Imádtam . és bocs a multkori, kis kiakadásomért, de nagyon ki voltam, hogy Paul kiszakadt a történetből..
De igazad lett, most már én magam is tisztán látom a dolgok fejleményeit, ahogy azt te is megmondtad....még mindíg sírni tudnék , de már úgy érzem nincs rá okom, hisz minden helyre jöhet..Csak azt akarom, hogy tudd..tudom nem csak én voltam úgy , hogy naponta többször is beppillantottak a blogra, hátha van friss, nem törődve az üzenőtábla tartalmával, csak azért, hogy végre megtudja mi a folytatás. De megérte.......Nagyon szerettem és visszasírnám mindenestül és reménykedem , hogy nem most felyezed be végleg, hanem egy nap még fogod magad és folytatod, mert ami engem illet én kiváncsi vagyok az ikrek, és az egész család életének további fejleményeire..
Nagyon őrülök , hogy megtalálltam az oldalt és elolvashattam és még jó pár barátomnak ajánlom majd úgyhogy köszönöm..
BY: SAMARAM
Szia Claire!
Igen szívszaggató befejezést írtál, de egyuttal gyönyörűre is sikerült, bár a szerelmi háromszög általad eszközölt "megoldása" nem nyerte el a tetszésemet. Azonban a legvégén mégis sikeredett valamelyest javítanod a hangulaton/omon és összehoztál egy velős, mindent magába foglaló befejezést.
Szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam anno a blogodra, minden egyes fejezetet örömmel olvastam, és vártam. Én is remélem, hogy nem kell sokáig nélkülöznünk téged (feltételezem a másik blogod története is a végéhez közeledik) és rövidesen új kalandokkal kápráztatsz majd el bennünket...;)
Hűséges olvasód
Levi
Szia ismételten!
Gondoltam ide is írok, az epilógus meglehetősen gyönyörűre sikeredett, mint szinte minden sor amit eddig tőled olvashattam! Végérvényesen kijelenthetem, hogy ez az addigi legjobb történet amit olvastam és hidd el volt már jópár....ezáltal te lettél az első számú példa képem és remélem, egyszer én is eljutok erre a szintre, amikor minden egyes szavam lelkeket érint majd meg! Sok szerencsét a továbbiakban és remélem nem hagysz minket hű olvasóidat cserben és továbbra is ontod a betűket!
Ui: a te történeted által válok én is egyre jobbá és jobbá és ezt köszönöm neked!
Szia!
Bee
Oh, ez a befejezés...Csak is ismételni tudom magam, GYÖNYÖRŰ!Sok puszi Rose
Szia Claire!
Huh…Gratulálok!!!!nehezen találom a szavakat…Gyönyörű történetet alkottál meg, még gyönyörűbb, és egyben megható befejezéssel. Azt hiszem, ilyen befejezésre senki sem számított a történet elején. Csodálatosan mozgattad a történet szálait, remekül leírtad a különféle érzéseket. Minden egyes fejezetben átjött az, amit át akartál nekünk, olvasóknak adni.Düh,boldogság,szenvedély,keserűség,elkeseredettség,szomorúság,remény…egyszóval minden. Bennem is rengeteg érzelmet szabadított fel a Hope. Voltam boldog, izgatott, mikor alig bírtam egy helyben ülni…,kíváncsi, volt hogy haragudtam „rád” (ezt persze, dicséretnek szánom=) ), voltam szomorú és előfordult, hogy a könnyeimmel küszködtem. Szóval, ebből is láthatod, hogy milyen csodálatosat alkottál, ami igazán megérinti az embereket. Van egy olyan érzésem, hogy még sokszor vissza fogom olvasni az egész történetet, mert egyszerűen imádoooom!!!!
De tényleg csak gratulálni tudok és megköszönni, hogy mindezt megosztottad velünk! =)
Remélem még sok ilyen szép történetet olvashatunk Tőled!
Üdv: Axi
Szia Rosalie!
Örülök, hogy így érzel, és hidd el, én is sajnálom, amiért véget ért, már most érzem a hiányától keletkezett űrt. Folytatással kapcsolatban még nem akarok elhamarkodott döntést hozni, előbb át kell gondolnom, és csak akkor vágok bele, ha ehhez még hozzá tudok tenni valami pluszt.:)
Puszi, C.
Szia GoOofy!
Nem vagyok abban biztos, hogy méltó lennék a csodálatra, de nagyon-nagyon köszönöm a szívhez szóló szavakat, és köszönöm, hogy hűen kitartottál!:)
Puszi, C.
Szia Kedves Judit!
Én köszönöm, hogy olvastál, s tetted mindezt töretlenül, időt nem kímélve folyamatosan visszajelezve az éppen olvasott résznél.:)
Sok puszi, C.
Szia SamaraM!
Természetesen nem haragszom a múltkoriért, megértettem miért reagáltál úgy a fejezetre, hiszen én is nagyon szerettem Paul karakterét, és nem volt felemelő érzés ilyen formában kiírni a történetből.
Én köszönöm, hogy az olvasóm voltál, köszönöm azt, hogy amilyen gyakran tudtad, leírtad nekem az épp aktuális fejezettel kapcsolatos érzéseidet, végül – de nem utolsósorban – köszönöm a szívélyes szavakat, amivel a sztorimat és engem illettél, mert borzasztóan jól esnek!:)
Örülök, hogy pozitív élményekkel értél a végére, és őszintén remélem, hogy nem végleg búcsúzunk.:)
Puszi,
Claire
Kedves Claire!
Most éreztem elég összeszedettnek magam ahhoz, hogy írjak. Nagyon elszomorított, amikor Paul meghalt, hiszen - mint kiderült - ő volt a tökéletes Claire számára. Olvasva a hozzászólásokra adott válaszodat, kíváncsian vártam a befejező részt, illetve az epilógust.
Könnyes szemmel olvastam végig, és az első szó, ami az eszembe jutott, az a szívbemarkoló volt. Igen...
Az ember csak akkor tudja igazán értékelni a dolgokat, akkor tudja csak valóban felbecsülni azok valódi értékét, mikor azokat végérvényesen elveszítette.
Claire is csak Paul halálával ébredt rá arra, hogy valójában a férfi az egyetlen, az igazi az ő számára. De számukra csupán egy rövid idő adatott meg...
Az igazat megvallva én nagyon szeretem a "happy end"-eket, hiszen a mai világban jó egy kicsit kiszakadni a valóságból, és olyan dolgokról olvasni, amelyek simogatják az ember lelkét, amelyek mosolyt csalnak az arcára. De, ahogy arról többször is szó esett, az élet nem mindig fenékig tejfel, nem lehet mindennek felhőtlenül boldog vége.
Számomra ez a történet - bár hihetetlenül gyönyörűen, de - szomorúan fejeződött be. De ez így jó, így kerek egész. Egyszerűen csodálatos!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk is, és remélem, tovább élvezhetem írásaidat!
Üdv: G.
Szia Levi!
Megértem az érzéseidet a Paullal kapcsolatos végkifejlet miatt, viszont én így éreztem igazán átütőnek és felkavarónak a sztori befejezését, és remélem, hogy mire leülepedik benned ez az egész, egyet fogsz velem ebben érteni.:) Én szintúgy szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen számos, remek olvasóval lettem gazdagabb a történet kapcsán, és nagyon hálás vagyok minden egyes kritikáért.
Ó, a másik blognak még koránt sincs vége, hasonló hosszúságúra tervezem, mint a Hope-ot. Remélem ezzel nem lomboztalak le nagyon!;):P
Puszi, és köszönöm! C.
Szia Kedves Bee!
Nem tudom, méltó vagyok-e rá, hogy bárkinek is a példaképe legyek, épp ezért belepirultam a szavaidba, melyek nagyok meghatottak, és hálásan köszönök minden egyes betűt! Valamint köszönöm azt, hogy mióta felbukkantál nálam, szintem minden fejezetnél nyomot hagytál, s tetted mindezt úgy, hogy Te magad is blogot vezetsz, épp ezért tudom, néha milyen kevés az időd.:)
Köszönök szépen mindent, és addig is, amíg új történettel – vagy épp a folytatással – állok elő, pici türelmedet kérem!:)
Sok-sok puszi, C.
Szia Rose!
Nagyon szépen köszönöm!:)
Puszi, C.
Szia Axi!
Nagyon boldog vagyok, hogy így érzel a történetemmel kapcsolatban, mert a soraidat olvasva még inkább fokozódik bennem az a benyomás, hogy megérte mindezt leírni, és nyilvánossá tenni a sztori kapcsán olyan gondolatokat és érzelmeket, amelyeket azelőtt – ebben a formában – inkább megtartottam magamnak. Felemelő és megható érzés, hogy át tudtam adni azt a sokszínűséget, amit szerettem volna, és a történet végére sokan megértettétek a mondanivalómat is.
Hálásan köszönöm a kedves szavaidat, ahogy azt is, hogy hűségesen végigolvastál, és olyan részek után is kitartottál, melyek épp nem a szád íze szerint íródtak.:)
Sok puszi, C.
Szia Kedves G!
Borzasztóan örülök neki, hogy a nem felhőtlenül boldogságos befejezés ellenére így érzel. Bíztam benne, ha előbb nem is, de az utolsó sorok elolvasása után mindenki kicsit megenyhül majd a viharos fejezetek keltette feszültség után. Ebben a történetben a szereplők igazából csupán bábok a Sors kezében, s bár mélyen belül érzik, hogy mit kellene tenniük, a szálakat valójában náluk nagyobb hatalmak irányítják. Szívbemarkoló… pontosan ezt a szót használtam a legelső összefoglaló végén, amit azután végül átírtam, s mely így hangzott: „Szívbemarkoló történet farkasokról, vámpírokról és esendő emberekről.” Mert igen, mi emberek oly sok egyéb tulajdonság mellett esendők, gyarlók, és gyakran vakok, vagy épp döntésképtelenek vagyunk.:)
Köszönök mindent, a kedves szavaktól kezdve a töretlen kitartásig, és a sok-sok visszajelzést, amivel nyomot hagytál a blogomon!:)
Puszi, C.
Sziia Claire!
Végre sikerült befejeznem! Bár most, így utólag azt kívánom, hogy bárcsak tovább tartott volna!
Az utolsó fejezet nagyon tetszett! Amikor Paul megjelent, na nálam ott törött el a mécses! Igazán szépen írtad le! Azt hiszem, végérvényesen is kijelenthetem, hogy Paul volt a kedvenc szereplőm! Nagyon remélem, hogy egy következő életükben összejönnek!
A kicsit biztos tüneményesek,, kár, hogy nem tudtunk meg róluk többet! Jake, mint apuka! Igen erre is kíváncsi lennék. Meg arra, hogyan nőnek fel az ikrek!
Én is úgy gondolom, hogy ez egy szomorú történet volt, de nem bánom, ho9gy így lett! Azért azt hozzáfűzném, hogy az utolsó fejezeteket szinte végigbőgtem, és most is vagy fél órát ültem rajta, de imádtam! Mindet, egészen az elejétől! Szerettem Claire karakterét, mert olyan egyedi volt, volt múltja és nem csak úgy idesodródott! Ezt is nagyon szerettem a történetben.
Adam-et is meg kell említenem. Én már az elején sem igazán néztem jó szemmel őt. Volt benne valami, amit egyszerűen nem tudtam elviselni. Kirázott a hideg tőle, és lám, ő lett a történet rossz fiúja - így legyen ötösöm a lottón.
Nem tudom, hogy milyen terveid vannak, de én nagyon szívesen olvasnék esetleg egy folytatást. Mondjuk az egyik poronty szemszögéből - nehéz megválni ettől a történettől. Szóval, köszönöm, hogy olvashattalak, ha mégis itt lenne a vége. Remélem, hogy még más fantasztikus dolgot is olvashatok tőled. Imádlak! Szóval hajrá csajszi!!
Sok Puszi,
Fanni
szia!
ez az epilógus a legmeghatóbb befejezés,amit életemben olvashattam. köszönöm!
a történetet befejezted-olyan véget irtál neki,ami szerintem az összes olvasód szemébe könnyet csalt.
A Te történetedre Claire,nem lehetett címkét ragasztani. nem mondhattunk az,h már megint egy farkasos sztori,ami ugyanarról szól és ugyanugy végződik,mint a többi. a te történeted Claire,az maga a felüdülés! amikor olvastam a leirásaidat,volt hogy többször elolvastam egymás után,mert gyönyörködteti a lelket. bámulatos.
búcsúzni kell a Hope-tól. szomorú vagyok miatta. a történetet befejezted,teljesen lezártad(mint ahogy kell),de én tudom,hogy nem fogok tudni elszakadni tőle. vissza fogok még járni ide,és mindig bele-bele olvasok a szeretett részekbe.
köszönöm Claire,hogy megajándékoztál minket a történeteddel!:)
remélem van egy kis esély arra,hogy olvassunk tőled még valamilyen sztorit..:D
puszi,Kinga
Szia Clair.Hát azthiszem gratulálni tudok csak.Egyszerüen csodálatos lett.Az egész együtt egy fantasztikus kisregény.Az urolso részek igazábol nagyon megráztak ade a vége azthiszem kárpotolt.És igen sikerült ami eddig még senkinek se egy ilyen fantasztikus történet végére elsírtam magam.Csodálatos volt az egész történet.Egy igazi élmény volt minden héten végigizgulni hogy mi történik a szereplökkel.Azthiszem csoldásan megfogalmaztad az élat nagy kérdései és mutattad be mennyire nehéz is az élet.Azthiszem csak elismerni lehet a munkásat és én igazábol ugy érzem ez volt az a történet amibe szivedet lelkedet beleadtad.És ugy érzem ezáltal kicsit téged is megismerhettünk.Remélem a jövöben més sok ilyen vagy ehhez hasonlo történeteket olvashatun még.Sok puszi Hanni**TEAM PAUL**
u.i:"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!"
leht nem igazán illik ide ez a ki idézet de én ugy érzem hogy ez kelett.
Sziia Claire:)
Mivel sajnos befejezted a történetet, összehozok egy kommentárt... igaz döcögve, de menni fog:)
Gyönyörű lett a történet vége... igaz még mindig a könnyeimet törölgetem, és visszagondolva arra, hogy Paul meghalt, újabbak keletkeznek...
Nagyon szép tett volt a farkasfiúnktól, hogy leszedte Jakeről Adamat, még ha ő az egészet félre is értette... hiszen ha nincs a gyűrű akkor a lánnyal törődött volna... de mint ahogy írtad, így volt megírva az ő történetük...
Pedig nagyon reménykedtem a végén benne, hogy mégis Paul lesz az, aki boldoggá teheti Claire-t... és végülis kellemes meglepetés ért, hiszen egyszerre volt a vége szomorú, és boldog... hiszen Paul a kislányban él tovább :) nem halt meg teljesen, hiszen született egy gyereke... és szép cselekedet volt Jacobtól, hogy a fiút Paulnak fogják hívni...
Sejtettem, hogy farkasunknak még nagy szerepe lesz a történet végén, de nem legmerészebb álmaimban sem mertem volna azt hinni, hogy meghal... hiszen végig ő szenvedett a legtöbbet... igaz a lány is sokat szenvedett, de ő inkább azért, mert látta, hogy nem jó így a férfinek...
És örülök, hogy annak idején megtaláltam a történeted... mivel akkoriban inkább vámpíros voltam, ezért kicsit gondolkozóba estem, hogy olvassam-e el, vagy inkább ahogy megnyitotttam zárjam is be... de jól tettem, hogy elkezdtem olvasni, hiszen nem sok író van, aki ennyire beleadja a szívét egy történetbe... és hatalmas elismerés jár neked, mert például én ehhez a történethez hasonlót se tudtam volna írni...
És haragszom rád egy kicsit, de belátom, hogy ennek a történetnek így kellett véget érnie..
És még mindig kijelentem, hogy teljes mértékben Paul rajongó vagyok:))
Sajnálom most csak ennyit sikerült írni... de remélem a következő történeteidet is rendszeresen olvashatom... Nagyon ügyes vagy, és töökéletes lett a történeted:) azt hiszem kijelenthetem, hogy te vagy a kedvenc íróm, és ez az eddigi legjobb történet amit olvastam:) Gratulálok, ezt mind egyedül te érted el, és örülök, hogy sohasem hátráltál meg, hanem folytattad, és ezzel nekünk örömet okoztál:)
Várom a további zseniális storykat ;) remélem még hallok felőled :)
millió puszii, Mesii
u.i: Sajnálom, hogy chatben sem írtam semmit, csak a netem is elment... és ettől a pár sortól is majd kiakadtam még leírtam :D hiszen majdnem a könyökömig gipszben vagyok és néha még fáj.. de véglis 2-3 hét és leveszik :)) tehát a következő történetedhez már írhatom is a kritikákat :P (L)
Szia Aly Stich!
Örülök, hogy megszeretted Claire karakterét, ha jól emlékszem, rajtad kívül senki sem emelte ki épp Őt .:) Vele kapcsolatosan úgy vélem a gyökerek fontosak, hiszen nagyban meghatározzák a jellemünket (kivételek persze mindig akadnak), hiszen itt kapjuk meg az alapokat a későbbi élethez. Claire múltjának bemutatására mindezek mellett azért is fektettem nagy hangsúlyt, mert csak így tudtam véghezvinni azt, amit szerettem volna, megmutatni azt, hogy honnan hová jutott, azt a változást, ami az egész történetet áthatja.
Adam tökéletes alany volt a rosszfiú szerepére, egyben aktív résztvevője lett a legenda teljesülésének, hiszen nélküle mindez nem valósulhatott volna meg.
Nem akarok leragadni a Twilight világánál – annak ellenére sem, hogy nagyon szeretem -, ki szeretnék próbálni mást is, így ha a következő történetem nem a Hope folytatása lesz, biztosan valami más témát fogok alapul venni. Annál is inkább teszem ezt, mivel ezen a sztorin kívül már egy farkasokkal kapcsolatos novella is megszületett. :)
Végezetül köszönöm szépen a kedves szavakat, rendkívül jól esett, amit írtál, és köszönöm, hogy a Hope olvasói között tudhattalak.:)
Puszi
Szia Kinga!
Nagyon meghatódtam a kedves sorok olvasása közben, mivel megfogalmaztad azt, aminek a reményében belevágtam a Hope-ba: valami mást, valami újat létrehozni a kissé lerágott témában. Örülök, hogy adni tudtam, hogy kellemes – még ha néha egyben szomorú – perceket okoztam az olvasása közben. Azt gondolom, a leírások fontosak, hiszen azok adnak keretet egy történetnek, azok teszik olvashatóbbá, azok teremtik meg a hangulatot, és erről sajnos sokan elfeledkeznek. Mindezekért igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy azok se találják unalmasnak, akik ezeket a leíró részeket többnyire átugorják.
Ne szomorkodj, már én sem teszem, mindannak ellenére sem, hogy borzasztóan hiányzik… mi tagadás, megkedveltem a szereplőimet.:$
Én köszönöm, hogy elolvastál, és hűségesen kitartottál egészen az utolsó betűig.:)
Puszi, C.
Szia Hanni!
Őszintén el kell mondanom, hogy szívem mélyén egy kicsit örülök annak, hogy így meghatottak a sorok, mivel ez igazolja azt, hogy sikerült véghezvinnem, amit szerettem volna: érzelmeket kicsalni az olvasóimból. Tudom, mindezt manipulatív módon tettem, amiért szégyellem magam, de úgy vélem kellett ez ahhoz, hogy nyoma maradjon bennetek. Való igaz, hogy gyakran feküdtem-keltem ezzel a történettel, de véleményem szerint írni másképp nem is szabad, csakis szívvel-lélekkel.:)
Köszönöm szépen az elismerő szavakat, és a kitartó figyelmedet, amivel végigkövetted az egyes fejezeteket.
Puszi, és ígérem, már nem szomorkodok.:)
Szia Mesii!
Tisztában vagyok vele, hogy a vámpíros sztorik népszerűbbek, épp ezért büszke vagyok rá, hogy mindennek ellenére számos olvasóval lettem gazdagabb. Örülök, hogy végül Te is az olvasás mellett döntöttél, sokan méltatlanul mellőzik a farkas fiúkat, pedig úgy gondolom, sokkal több van bennük, mint amit a nagy többség látni vél. A heves természetük mellett ugyanúgy tudnak szeretni – ha nem jobban –, mint a vámpírok, hiszen az Ő bordáik mögött élő, éppen ezért sebezhetőbb szív dobog.
Való igaz, ez egy édes-bús történet, de talán épp ezért maradandóbb, és komor felhők közül a végén mégis előbújik egy kis reménysugár.:) Hálásan köszönöm, hogy begipszelt kézzel is ilyen hosszan leírtad nekem ezeket a megható sorokat, és remélem, hogy majd szeptemberben egy Paulos novellával kicsit helyrehozhatom az imázsomat, és kevésbé fogsz rám haragudni a férfi megölése miatt. Bár előrebocsátom, az is a tőlem megszokott stílusban íródott… :$
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és amikor csak lehetőséged volt rá, megosztottad velem a gondolataidat.:)
Sok-sok puszi, és ne terheld a csuklódat, hogy mielőbb meggyógyuljon!:)
Claire
Szia!
Hát, tényleg vége van. Tulajdonképpen akkor lesz vége számomra, ha elküldöm majd ezt a komit, azért is halogattam idáig. Sosem szerettem, ha egy jó dolog véget ér, mindig elszontyolodom, ezért sem akartam rögtön írni. Sokat hangoztattam, de még egyszer utóljára leírom, hogy imádtam a történeted!!! Bár a főbb szereplők "mesebeli" lények, ennek ellenére iszonyatosan élet szagú az egész. Egy nő életének egy fejezete, ahogyan alkalmazkodik, vagy épp dacol a sors szülte helyzetekkel, amiket nem tud és nem is lehet folyamatosan "rózsaszínül" megoldani... Imádtam azt is, ahogyan megírtad, ahogyan csűrted-csavartad, rengeteg meglepetést, sokkot okozva, könnyeket és mosolyt, nevetést előcsalva. Tetted mindezt szívvel-lélekkel, ami iszonyatosan érződik és egy szuper, szép, kerek, egész regény lett a végeredmény, amihez nagyon gratulálok Neked! Tényleg nagyon remélem, hogy olvashatom Tőled nemsokára a Hope II-t, kis mázlival úgy eláraszt az ihlet, hogy hamarosan nekiállsz, mert nem bírod majd magadban tartani :D:D:D... Addig is vigyázz magadra! Figyelni fogom a blogodat minden nap... Sok puszi!
T.J.Kriszta
Szia Claire!
Imádtam a történeted és nagyon sajnálom, hogy mint minden jónak ennek is vége szakadt. Reménykedem benne, hogy esetleg lesz folytatást és sok sikert a további íráshoz.
Puszi Szarka
Szia!
Vegre tudotam olvasni!!! 1 hetig nem volt netem! :S
Szoval nagyon jok voltak a fejik! A 45odiket vegig bogtem. Kar ... nagyon kar h Paulnak ez lett a sorsa. Az epilogus is nagyon jo lett!! :)
Ismet Annyira jol leirtal mindent!! Es annyia at tudtam erezni mindent! Szal nagyon nagyon jooo volt a tortenet es kar h vege!!!! De remelem h esetleg lesz folytatas!!
Szoval nagyon ugyi vagy!!! Csak igy tovabb!!!!
Cuppantas
Szancsiii
Szia Kriszta!
Igen, sajnos - mert én is így érzem - ez a pillanat is elérkezett... és amit nem sajnálok az az, hogy megszeretted a sztorit, ami reményeim szerint a végére a Te számodra - arra célzok ezzel, hogy volt amiben nem értettünk egyet, és ez épp így jó, hiszen mindenki más szemszögből szemléli a világot: -is összeállt kerek egésszé.
Nagyon köszönöm Neked a kitartást, a folyamatos észrevételezéseket, amikben megosztottad velem a gondolataidat, köszönöm a kedves szavakat, a gratulációt, és hogy elolvastad ezt a gyakran a legkevésbé sem vidám történetet.:)
Sok puszi, és bízom benne, hogy képes leszek majd legalább ilyen jól megírni a folytatást is.:)
Szia Szarka!
Nos igen, elérkezett ez is, de minden történetnél megvan az a pont, ahol be kell fejezni, különben már túl elnyújtottá válik, ezáltal el is laposodik, és a Hope-nál úgy érzem ez volt, itt volt a tökéletes végszó.:)
Köszönöm szépen, hogy olvastál!:)
Puszi
Szia Szancsi!
Örülök, hogy tetszett, és remélem nem haragszol nagyon, amiért megríkattalak.:)
Köszönöm szépen az elismerő szavakat!:)
Puszi
Szia Claire!
Az elejétől kezdve olvasom a történetedet. Sajnos időhiány miatt nem tudtam tartalmas, értelmes, igazán jó véleményeket írni, pedig szerintem mindegyik fejezet megérdemelné még így utólag is :)
Gyönyörű történet, meseszép környezetben. A karakterek lelkiállapotát számomra annyira át tudtad adni, hogy az hihetetlen. Még a legolvasottabb írók alkotásai sem tudnak néha így megérinteni. Csak reménykedni tudok, hogy megmutatod a nagyvilágnak ezt a kiváló tehetségedet, ezzel is adnál a világnak valami pozitív értéket. :)
Rengeteg résznél könnyeztem, sóhajtottam, nevettem, sírtam és még sorolhatnám. Mélyen megérintettél, ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni.
Az egész sztori így teljes, így kerek. Nem lett lapos, sem állandóan izgalmas. Kellemes, jól megfontolt egyensúlyban van az érzelmesség, az erotika, a szeretet, az erőszakosság.
Őszintén megvallva én alapjáraton Team Jacob vagyok ls eddig sehol senki nem tudta elérni, hogy ellenszenves legyen Jake karaktere, de NEKED még ezt is sikerült elérned. Gratulálok érte :D
Paul halála mélyen megrázott, nem éppen a szívem csücske ez az eset, de szükségszerű a történet miatt. Megszerettem őt. :)
Claire eleinte unszimpatikus volt azzal a rideg stílusával, de mint később kiderült, érthető, hogy miért. Sajnálom, hogy ilyen nehéz, hosszú és göröngyös úton kellett eljutnia a hőn áhított boldogsághoz, igaz sajnos Paul nélkül.
Általad sikerül megszeretnem a Cullen családot :D De a falka még közelebb került hozzám :D
A gyermekek neve tökéletes választás, tündériek lehetnek a leírásod alapján. :) Szívesen ringatnám őket :D Remélem a gyermekek különleges képességével fogsz egy új történetet írni.
Köszönöm, hogy megosztottad Velünk, és hálásak vagyunk érte. (Ezt szerintem mondhatom az összes olvasód nevében :D)
Még egyszer köszönöm!!! :)
További sok sikert :D
Ui.: A másik blogodat is imádom :D
Szia!
Hazaérek a nyaralásból és látom hogy vége :( jaj ne :(
Elolvastam. Gyönyörűen leírtad az epilógust nagyon megható. Gondoltam hogy valakinek meg kell majd halnia de az kifejezetten tetszett hogy mégsem abba a teljes boldogságban végződött a történet, így sokkal életszerűbb. Az hogy a kislány neve Hope lett engem nagyon meglepett és ott kezdtem el még mélyebben átérezni a végét. Persze sejthettem volna hogy de ez így annyira szép volt :) remélem majd találkoznak valahol Paullal :) Lehet kicsit össze visszán írtam meg a megjegyzést de még mindig a történet hatása alatt vagyok. Sok olyan dolog van, amit nehéz leírva átadni. „az ember reméli, hogy jól lefedi azt, amit mondani akar, de világos hogy nem fér bele az összes öröm fájdalom és csoda” Köszönöm, hogy olvashattam nagyon szép volt :)
Woni
Szia Kedves Christi91!
Először is elnézést kérek, amiért csak most reagálok erre a borzasztó mód kedves és megindító véleményedre, de nyaralni voltam az elmúlt egy hétben. Bevallom, elpirultam a soraidat olvasása közben, nagyon jól esett minden egyes betű,a mit leírtál, és borzasztó hálás vagyok a biztatásért, amit kaptam tőled ezáltal.
Boldog vagyok, hogy Te is úgy véled tudtam valami pluszt adni a sztori által, legyen az hangulat, érzelem, vagy pusztán néhány szórakoztató óra, mert mindezekért úgy vélem megérte.
Bevallom, nem akartam megutáltatni Jake karakterét senkivel, hiszen én magam nagyon is kedvelem őt, de úgy gondolom senki sem tökéletes, ahogy egyik főszereplőm sem az, mindegyiküknek vannak gyarlóságaik, jellembeli hibáik, amikkel együtt lehet őket szeretni, vagy épp gyűlölni. Viszont Paul karakterét szándékosan formáltam ilyenre, bízva abban, hogy több figyelmet fog így kapni, mert sajnálatos módon az eredeti sztoriban nem sok szerephez jutott.
Örülök, hogy mind a Cullen család, mint a falka pozitív mérleggel végzett nálad az írásom kapcsán, és hálás vagyok, hogy mindezt leírtad nekem. Végezetül pedig én köszönöm, hogy az olvasóm voltál, és megtiszteltél a véleményeddel!:)
Szia Woni!
Örülök, hogy neked tetszett a befejezés alakulása, mert azt hiszen nem sokan osztják a véleményed, ami megegyezik az enyémmel, mert én is sokkal életszerűbbnek gondoltam így.
Reméltem, hogy sikerül majd a névválasztással meglepetést okoznom, mert gyakorlatilag csak itt, a legvégén derült ki, hogy miért ez lett a történet címe, amit előre megfontolt szándékkal alakítottam így.:) Teljesen érthetően fogalmaztad meg, amit szerettél volna velem közölni, és én köszönöm, hogy olvastál engem!:)
Puszi
Szia Claire!
Ez nagyon szép volt,az idézet és az előtte lévő sorok,ezáltal egy lezártad Claire és - ha mondhatok ilyet - Paul szerelmének történetét.
Tudom nem erről szólt a történet,de vhogy a vége nekem ezt sugallja,lehet h csak én érzem így vagy én fogom fel rosszul,de akkor is:)
Nagyon szép és örülök,h rávettem magam az elolvasására.
Várom a folytatást,ami szerintem ugyan olyan jó és izgalmas lesz mint minden történeted ;)
Ügyes vagy és így tovább.
Puszi.
Anikó
Szia Anikó!
Akkor Itt válaszolok egyben, ha nem bánod.:)
Köszönöm, hogy végül mégis rávetted magad a befejezés elolvasására, és bár keserédesen végződött, azért remélem az utóízben inkább az édes maradt meg benned.:) Nem hiszem, hogy rosszul fognád fel, mert a zárósorok is erre a szerelmi szálra utalnak, még ha nem is csak és kizárólag erről szólt a történet, de valójában ez szőtte át az egészet.
Puszi, és köszönöm, hogy írtál!:)
Két novellád után itt kötöttem ki, és bár eleinte vonakodtam, hogy belekezdjek-e, végül két délután elolvastam a Hope-ot. Hihetetlen történet, azt hiszem, mindannyian az adósaid vagyunk amiért ezt megosztottad velünk. Most már büszkén kijelenthetem, hogy a kedvenc íróim között szerepelsz. Imádom a történeteidet. Sok szerencsét, kitartást és ihletet a továbbiakban is!
Kedves Dora!
Örülök, hogy mégis rászántad magad a Hope elolvasására, mert ha ki kellene egyet emelnem, akkor ez lenne a kedvencem az összes történetem közül.:) Én köszönöm Neked, hogy szántál időt az elolvasásra, és szintén csak köszönni tudom a támogatással egybekötött kedves szavakat.:)
C.
Szia Claire!
Most találtam csak ide vasárnap,de annyira lebilincselt a történet,hogy ma még a munkahelyemen is ezt olvastam!Szívfájdító volt és egyben lélekgyönyörködtető,köszönöm.hogy elolvashattam!!!!!
Nalla
Szia Nalla!
Én köszönöm, hogy elolvastad.:) Örülök, hogy tetszett, és tudtam néhány kellemes órát szerezni a történetemmel.:)
C.
Megjegyzés küldése