Nagyjából tizenöt perces zötyögős autóút után egy eldugott kis tisztásra értünk, amin aprócska faház állt. Hátul a fiúk kurjongatva ugrottak le a furgonról, majd Paul és Jake után én is utánuk siettem, hogy beléphessek az ajtón. Spártaian, de barátságosan berendezett konyhában találtam magam, a tűzhelynél egy vékony indián nő állt, aki mikor meglátott, felém fordult. Nehezen álltam meg, hogy hátra ne hőköljek a látványtól, mivel szép arca egyik oldalát iszonyatos sebhely csúfította el, mintha egy medve csapta volna arcul. Arcvonásaimra mosolyt erőltetve léptem hozzá közelebb.
- Claire vagyok – mutatkoztam be ma már sokadszorra.
- Én pedig Emily – nézett rám kedvesen. – Gyere, keresek neked száraz ruhát – intett, mire követtem a kicsiny hálószobába. Elgondolkodva válogatott a szekrényben, végül kivett egy farmert és egy pólót. - Ezek szerintem jók lesznek – nyújtotta felém a ruhákat, azután magamra hagyott.
Kétkedve húztam fel a kapott holmit, mert ugyan a magasságunk hasonló volt, de Emily sokkal szikárabb volt nálam. Sikeresen begomboltam a nadrágot, majd a szekrényajtón lévő tükörbe néztem. Elszörnyedve láttam, hogy szinte második bőrként tapadtak rám Emily ruhái, kiemelve ezáltal testem minden domborulatát. A melleim szinte kilyukasztották a vékony anyagot, és a szűk farmer is erőteljesen kihangsúlyozta a fenekem ívét. A hajam közben majdnem megszáradt, és csigákban göndörödve omlott a vállamra, amitől még erotikusabban festettem. Így nem mehetek ki öt félmeztelen indián fiú közé - ráztam meg a fejemet. Nem mintha attól féltem volna, hogy rám vetik magukat, csak épp nem volt kedvem a beszólásokat hárítani.
- Claire, minden rendben? – hallottam Emily hangját, mire az ajtóhoz lépve kihúztam magam, és kiléptem. Hirtelen síri csend támadt, persze minden tekintet rám szegeződött.
- Azt a mindenit – füttyentette el magát Paul, és szinte vetkőztetett a szemeivel. Igyekezve megőrizni méltóságom maradékát felvetettem a fejem, de közben éreztem, hogy elpirulok.
- Gyere Claire, ülj le közénk – próbálta Emily oldani a feszültséget, majd a Paul és Jake közötti üres székre mutatott. Feszengve ültem le, de nem akartam Emilyt megsérteni, így ettem néhány falatot.
- Te és Jacob együtt vagytok? – kérdezte Em, mire mindannyian várakozva néztek rám.
- Dehogy! Csak barátok vagyunk – válaszoltam meglepve, és láttam, ahogy Jake arcán megrándul egy izom.
- Akkor szabad a pálya? – nézett rá Paul, majd meg sem várva a választ, pimaszul átkarolt.
- Vedd le rólam a kezed – sziszegtem felé a székről felpattanva. Velem együtt Jacob is felállt, testének minden izma remegett a visszafojtott indulattól. Rémülten vettem észre, hogy Paul ugyanilyen állapotban mered vissza rá.
- Jake, Paul, azonnal hagyjátok abba! – dörrent az ajtóban egy ellentmondást nem tűrő mély hang.
Huszonnyolc év körüli férfi állt az ajtóban tekintélyt parancsolóan, szúrós szemekkel szuggerálva a két fiút. A helységben szinte vágni lehetett a tesztoszteront, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. A feszült csendben fokozatosan megszűnt a fiúk remegése, végül Paul visszaült a helyére.
- Mit keres itt a lány? – kérdezte mogorván a férfi Jake-től.
- Elnézést a zavarásért – próbáltam menteni a helyzetet, miközben az ajtó felé léptem. - Már épp indulni készültem. - Vártam, hogy a férfi elálljon az utamból, de mozdulatlanul, átható pillantással nézett rám. A tekintetét állva én is lecövekeltem.
- Sam… - hallottam Emily hangját, mire a férfi végre félreállt.
- Köszönöm Em – fordultam még vissza az ajtóból, aztán szinte menekülve siettem el onnan.
- Hazaviszlek – jött utánam Jake, s beült mellém a furgonba.
Egész úton nem szóltam hozzá, nem tetszett, ahogy a többiek előtt viselkedett. A házam elé érve kiugrottam, és egy halk köszönést odavetve becsaptam az ajtót, meg sem várva, hogy Jacob kiszáll-e.
A szobámba felérve átöltöztem, bekapcsoltam a laptopot, és megnéztem a postafiókomat. Jött néhány levél azoktól, akikkel még New Yorkban együtt lógtam, bele-bele olvastam, aztán töröltem mindegyiket. Javarészt arról érdeklődtek, hova tűntem el, miért változtattam meg a telefonszámomat, illetve adhatnék valami életjelet, de egyikből sem éreztem komoly aggódást. Felszínes ismeretségek voltak, jelenleg nem volt szükségem másra. Jött egy levél anyámtól is, így belekezdtem a válaszba, hogy eltereljem a gondolataimat.
Ma Emilynél megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába Sam érkezésekor: félelem, szégyen, aggodalom, és düh egyvelege keringett bennem, továbbá volt valami a levegőben, amit nem tudtam beazonosítani. Az emlékképet elhessegetve igyekeztem újra összeszedni a gondolataimat, de fogalmam sem volt, mit írjak anyámnak. Hosszas kínlódás után végül sikerült összehoznom egy épkézláb beszámolót, és a küldésre kattintottam. Észre sem vettem, hogy besötétedett. Leszaladtam a konyhába, készítettem egy szendvicset, majd a holnapi iskolakezdésen tűnődve megvacsoráztam. Az első nap… Hogy sikerül tanárként helytállni? Hogyan fogom kezelni a kellemetlen helyzeteket? Csak úgy száguldoztak bennem a kérdések, amikre nem találtam a választ. Igazából nem értettem, miért aggódom, hiszen életem során mindig ösztönösen cselekedtem, remek diplomáciai érzékemmel képes voltam a legkényesebb helyzeteket is könnyedén megoldani. Most is menni fog. Nyugtattam magam a pohár tejet szürcsölve, majd a fürdőbe indultam. Miután végeztem beállítottam az órát, és az ágyba dőltem, de várakozásommal ellentétben nehezen jött álom a szememre.
Újra az erdőben futottam, de most volt valami vészjósló a levegőben. Néma csend honolt a fák között, mintha egyetlen élőlény sem lakna benne. Csak a szuszogásom, és a lépteim zaja törte meg a némaságot… na meg az üvöltés. Először csak egy, aztán csatlakozott hozzá még egy, végül egy harmadik is. Rémültem futottam tovább, közben hátra-hátratekingetve, de az üvöltések visszhangzottak a fák között, ezért nem tudtam megállapítani, honnan jönnek. Aztán hirtelen ott volt előttem. A hatalmas rozsdabarna farkas torkából mély morgás tört elő. Megtorpantam, dermedten néztem rá, vártam a támadást. Újabb, még dühösebb hörgést hallatott, és felhúzta a fogínyét. Hatalmas agyarait látva elöntött a félelem, de a farkas nem engem nézett, hanem valamit a jobb vállam felett. Hátra akartam fordulni, de ebben a pillanatban egy sötét árny ugrott a farkas felé, furcsa roppanást hallottam, aztán az árny már nem volt sehol. A farkas a földön feküdt, szétroncsolt torkából vér bugyogott fel, és nem mozdult többet. Megbabonázva bámultam az elém táruló látványt, és egy pillanat múlva a farkas helyett már Jacob feküdt a vértócsában szétmarcangolva.
Jake nevét sikoltozva ébredtem fel a borzalmas álomból. Az erdő felől szívszorító vonyítás hallatszott, mintha a sikolyomra érkező válasz lett volna. Verítéktől nedves trikómmal a testemen még percekig ültem mozdulatlanul az ágyban az álom hatása alatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése