9. A ragadozó

Szörnyű fejfájással ébredtem, az órára nézve megállapítottam, hogy iszonyatosan elaludtam. Az éjjel sokáig forgolódtam álmatlanul, így a késői óra ellenére sem éreztem magam kipihentnek. Mire összeszedtem magam, hogy végre elinduljak Port Angelesbe, dél volt. A fejfájás csillapító és a lehúzott ablakon beáramló friss levegő együttes jótékony hatásának köszönhetően sokkal jobban éreztem magam, így a kedvem is megjött a vásárláshoz. Port Angelesbe érve előhúztam a cetlit, amire felírtam az interneten kinézett üzlet címét, majd beírtam a GPS-be. Hamar odataláltam, és közvetlenül előtte parkolóhelyet is sikerült szereznem. A kirakatot szemlélve kétségeim támadtak, hogy megtalálom-e amit szeretnék, de ha már idáig eljöttem, bementem az üzletbe. Eltelt egy óra, végigválogattam az összes számításba jöhető darabot, de nem találtam semmi olyat, amit szívesen viselnék a bálon. Csupa rikító, közönségesnek ható vagy épp semmitmondó darab akadt a kezembe, és most először kezdtem sajnálni, hogy otthonról nem hoztam magammal néhány alkalmi ruhát. Már épp a kijárat felé indultam, amikor megláttam egy eldugott sarkot, ahol kusza összevisszaságban lógtak a ruhák az akasztókon, s egy eladó a raktárból épp újakat aggatott közéjük. Ebben a pillanatban megláttam a gurulós állványon, amit kerestem! Izgatottam siettem oda, és megragadtam a kiszemeltemet.

- Elnézést – szólítottam meg az eladót. – Ezt felpróbálhatnám?

- Természetesen – válaszolt. – Rögtön beárazom. Gyönyörű, iparművész darab, csak ez az egy van belőle – tette hozzá mosolyogva.

- Ó, akkor talán nem is az én méretem – méregettem aggodalmasan.

- Próbálja fel, szerintem jó lesz – biztatott a lány, így reménnyel telve indultam a fülke felé.

Kapkodva bújtam ki a farmeromból és a felsőmből, majd amikor felhúztam a ruhát, rögtön éreztem, hogy tökéletesen simul az alakomra. Kiléptem a fülkéből, hogy a szemben lévő egész falat betöltő tükörben szemügyre vegyem magam, és elégedetten elmosolyodtam. A ruha álomszép volt, a pont megfelelően mély szív alakú dekoltázsa esztétikusan hangsúlyozta ki melleimet. A derékban karcsúsított, lefelé enyhe harang alakban bővülő, rafinált redőkbe rendezett szabása révén az alakom szinte légiesnek hatott, amit a fehérből türkiz- majd legalul zafírkékbe hajló színátmenet csak tovább fokozott. Bonyolult indákba szőve folytak egymásba a színek, mindenütt ezüstszálakkal keveredve, melyeken kristályok szikráztak. Vékony ezüstpántok futottak végig a vállamon, hátul keresztezve egymást, amelyekre a mély, egész hátat szabadon hagyó, a derékvonalban végződő kivágás miatt volt szükség. Bár nagy testfelületet hagyott szabadon - a hátam gyakorlatilag csupasz volt -, mégsem tűnt közönségesnek, épp ellenkezőleg, hihetetlenül elegánsnak hatott. Valami mégis hiányzott.

- Kisasszony, ez a stóla a raktárban maradt, ez is a ruhához tartozik – nyújtott felém az eladó egy áttetsző, szintén ezüstszálakkal átszőtt türkizkék organza sálat.

A vállamon kicsit lecsúsztatva magamra terítettem, azután elégedetten fordultam körbe. Tökéletes, suttogtam, és gyorsan átöltöztem. A kasszánál megkérdeztem a pénztárost, tud-e ajánlani a közelben egy cipőboltot, majd megkönnyebbülve lélegeztem fel, amikor a majdnem szemben lévő kirakatra mutatott. Beakasztottam a ruhát a kocsi hátsó ülésére, és átsiettem a cipőboltba. Szerencsém volt, rögtön kiszúrtam egy a ruhához tökéletesen illő, kristályokkal kirakott, ezüstszínű, magas sarkú félcipőt, amihez találtam hozzá tökéletesen passzoló apró táskát is az üzletben. Elégedetten ültem vissza a kocsiba azon töprengve, hogy mit lehet még csinálni egyedül a városban. Végül úgy döntöttem, megebédelek valahol, azután beülök egy moziba.

A gyomrom korgással figyelmeztetett, hogy ne várjak sokáig az ebéddel, így nem teketóriáztam, az első KFC-nél lefordultam az útról. Szerencsémre ebédhez már késő volt, az esti rohamhoz pedig még korán, ezért nem kellett sokáig várnom a sorban. Megpakolt tálcával és egy programfüzettel telepedtem le az ablaknál álló asztalok egyikéhez. Elgondolkozva lapozgattam a moziműsort, fogalmam sem volt róla, épp mit játszanak. Amiben biztos voltam, hogy romantikus filmet vagy drámát semmiképp nem akarok megnézni. Régebben szerettem ezt a műfajt, de azóta sok minden megváltozott… Végül a Fast and Furious 4 mellett döntöttem, ami egy tuningolt autókkal, illegális versenyekkel, és minimális romantikus szállal körített akciófilm sorozat negyedik része volt. Pontosan nekem való mosolyodtam el, majd a füzetet összecsukva a kijárat felé indultam.

Magamban dohogva igyekeztem a mozi felé, csak a bejárattól messze, egy eldugott kis utcában sikerült parkolóhelyet találnom, ezért aggodalmasan gondoltam arra, vajon meglesz-e még az autóm, mire visszaérek. Remek, mérgelődtem tovább, amikor megláttam a jegypénztár előtt kígyózó sort. Úgy látszik, az egész város ezt a péntek délutánt választotta a mozizáshoz. Beálltam a zömében hímnemű tömeg közé, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni a felém vetett flörtölő pillantásokat. Tizenöt-húsz perccel később már a jeggyel a kezemben ácsorogtam tovább, várva, hogy beengedjenek a terembe. Unottan nézelődtem, amikor összeakadt a tekintetem a sarokban álló háromfős társaság egyik tagjával. Fél kézzel hanyagul támaszkodott a falnak, miközben gátlástalanul méregetett. Rövid, felnyírt fekete haja alatt mélyen ülő, bozontos szemöldökkel keretezett szúrós szemek bámultak rám, széles és lapos orra - valószínűleg egy régi törés következtében - kissé el volt ferdülve. Rám villantotta fogait, de semmi kedvesség nem volt ebben a mosolyban. Beleborzongtam a veszélyesnek tűnő vigyorba. Széles járomcsontja, álla és tetovált, bikaszerű nyaka alatt hatalmas izmok duzzadtak, amitől az egész férfi robusztusnak tűnt. Volt valami ragadozószerű abban, ahogy sötéten ott állva engem bámult, mintha épp a prédáját mérné fel. Türelmetlenül az órámra néztem, szerettem volna végre beleolvadni a kényelmes székbe, hogy a filmre koncentrálhassak.

- Késik a barátod? – szólt oda mély, rekedtes hangján a tetovált fickó.

Nem válaszoltam, csak vetettem rá egy lesújtó pillantást, és néhány lépéssel odébb sétáltam. Nem értettem, miért van rám ilyen feszélyező hatással tolakodó viselkedése, hiszen máskor is kerültem már hasonlóan kellemetlen helyzetbe, de egy vállrándítással mindig elintéztem a dolgot. Megkönnyebbülve lélegeztem fel, amikor a jegyszedő végre elkezdte beengedni a tömeget. Lesétálva a sorok között elfoglaltam a helyemet, azután lehunyt szemmel, elégedetten dőltem hátra. Hirtelen megint rossz érzés fogott el, ezért a teremben körbepillantva keresni kezdtem nyugtalanságom okát. A mögöttem lévő sor bal oldalán felfedeztem az előbbi kellemetlen alakot és két társát, épp felém néztek, aztán az egyik felröhögött, mire elöntött a düh. Legszívesebben felugrottam volna, hogy kiszaladjak, de erőt véve magamon újra hátradőltem. Végre sötét lett és elkezdték vetíteni a filmet, így néhány perc múlva már teljesen kiment a fejemből a sötét alak. A felvillanó képkockák keltette deja vu visszarepített az időben, újra átéltem a versenyeken érzett izgalmat, feszültséget és szabadságot. Úgy éreztem, bármire képes vagyok, még arra is, hogy visszakapjam a régi önmagam. A film végén töprengve sodródtam a tömeggel a kijárat felé, majd a hűvös levegőre érve még midig a gondolataimba mélyedve indultam el a kihalt utca felé, ahol az autómat hagytam. Így fordulhatott elő, hogy nem figyeltem fel az engem követő léptek zajára. Miközben a kocsimhoz érve a táskámban kotorásztam a kulcs után, töprengésemből felriadva ijedten ugrottam egyet, amikor közvetlenül a hátam mögött hallottam meg a rekedtes hangot.

- Keresel valamit vagy valakit? Megtaláltad – lihegte a fülembe kényelmetlen közelségből.

Meg akartam fordulni, hogy legalább esélyem legyen a védekezésre, de a tarkómba hasító fájdalom lebénított, és elsötétült előttem a világ.